Századok – 1973
Közlemények - Grickevics Anatolij: A pravoszláv egyház helyzete a Litván Nagyfejedelemségben és a nemzeti-vallási harc a magánföldesúri városokban 942/IV
A PRAVOSZLÁV EGYHÁZ HELYZETE A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉGBEN 945 A nemesi előjogok, amelyeket a Litván törvénykönyvekben és а rendi gyűlések határozataiban rögzítettek, kiterjedtek az egyházi feudális urakra is. Mint fentebb rámutattunk, az egyházi feudális urak szintén állítottak katonát a feudális hadseregbe. Az 1588-as Statutumban külön cikkely szólt „a világi és egyházi feudálisok földbirtokjogairól", amely tulajdonképpen az egyházi és világi földesurak egyenlőségét mondta ki a földbirtoklás kérdésében. Ugyanakkor az egyházi hierarchia alján — különösen a pravoszláv egyház esetében — a falusi lelkészek a papság plebejus részét alkották. Engels megállapítása a belorusz alsópapságra is érvényes: „Kívül álltak az egyház feudális hierarchiáján és nem részesedtek gazdagságából . . . rosszul fizették őket és javadalmaik többnyire igen szűkösek voltak."2 4 Az állam egyházpolitikája a Litván Nagyfejedelemségben а XIV—XVI., sőt még а XVII—XVIII. században sem volt olyan egyértelmű, amint azt a forradalom előtti nemesi és burzsoá történetírás ábrázolta, vagy ahogy nem ritkán egyes szovjet történészek munkáikban leegyszerűsítették. A lengyel király hűbéri függése alóli felszabadító harc során а XIV. század végén és а XV. század első harmadában Vitovt litván nagyfejedelem és a Litván nagyfejedelemség feudális urainak őt támogató többsége a vallási kérdést is felhasználták politikájukban. Ezzel magyarázható Vitovt nagy türelme az egyházzal szemben a belpolitikában, ós bizonyos mértékig az a támogatás is, amelyet a pravoszláv egyház neki nyújtott a Litván nagyfejedelemségben. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a vallási türelem politikája, amely Vitovt uralkodásával vette kezdetét, a Litván nagyfejedelemségben nagyobb jelentőséggel bírt, mint más európai országokban, s ez a lakosság vegyes etnikai összetételével magyarázható. Megjegyezzük, hogy a Litván nagyfejedelemség belső életére a XIV. századtól döntő befolyással volt a belorusz kultúra, amely jelentősen magasabb színvonalon állt, mint a litván lakosság kulturális fejlettsége a „tengertől-tengerig" terjedő állam megteremtésekor. A belorusz nyelv vált a hivatalos államnyelvvé, a litván nemesség átvette a belorusz kultúrát. A pravoszláv egyházat a feudálisok széles rétegei, a városi polgárok és parasztok is támogatták a belorusz-, ukrán- és oroszlakta területeken. Ezzel a ténnyel a litván nagyfejedelmeknek (és gyakran a lengyel királyoknak is) számolniuk kellett. A XVI. század második feléig Belorussziában nem beszélhetünk valamiféle nemzeti-vallási elnyomásról. A belorusz pravoszláv feudális urak még a XVI. század derekán is a belorusz földek többségét birtokolták. Az 1552-es polocki revízió adatai tanúskodnak erről: a Polock vajdaságban birtokkal rendelkező hercegek, közép- ill. kisbirtokos nemesek közül 144 pravoszlávnak vallotta magát és mindössze 10 katolikusnak.25 A kis-bojárok ós a szolgálóemberek csaknem teljes egészében pravoszláv vallásúak voltak, nem is beszélve a parasztokról. A XV. században, amikor a Litván nagyfejedelemségben harc dúlt a különböző trónkövetelők között, a szemben álló feudális csoportosulások nemegyszer felhasználták politikai céljaik érdekében a lakosság vallási heterogenitását. így történt ez a XV. század harmincas éveiben, amikor Szvidrigajlo nagyfejedelem a pravoszláv, azon belül a belorusz feudálisokra támaszkodva folytatott küzdelmet Zsigmond Kejsztutovics és az őt támogató litván katolikus bojárok, valamint Lengyelország feudálisai ellen. Miután 1432-ben Zsigmond elfoglalta a nagyfejedelmi trónt, hogy maga mellé állítsaa pravoszláv feudális urakat, 1434. május 6-án kiváltságlevelet adott ki, amely ugyanazokat az előjogokat, amelyeket az 1387-es és 1413-as kiváltságlevelek szerint a katolikus feudális urak élveztek, kiterjesztette rájuk is. Ebben hangsúlyozta, hogy a nagyfejedelem az állam min-24 Engels : A német parasztháború. 327. "Polockaja revizija 1552 g. 72 — 163.
