Századok – 1973
Krónika - Az V. Nemzetközi Történelemtanítási Szimpoziumról (Szabolcs Ottó–Unger Mátyás) 857/III
858 SZŰCS JENŐ más jelleggel (udvari főméltóságként) mint a közös gyökerű francia és normann-sziclliai szervezetben, ahol a maréchal, latinosan marescalcus katonai, hadvezéri funkciót jelentett, pontosan úgy, ahogy Kézai maga értelmezi e rangot. Anjou Károly újítása volt, hogy a régebbi normann szervezetet határozottabban francia mintára alakította át, a marsallok számát tízben állapította meg.78 Láttuk fentebb, hogy 1269 őszén a Velencébe küldött nápolyi követség vezetője Jean de Clary (Johannes de Clariaeo) udvari lovag volt, aki ugyan a megbízólevélben mint királyi tanácsos van megnevezve, az előző évben azonban a'királyi csapatok marsalljaként szerepel,79 s Kézai — mint alább még visszatérünk rá — első nápolyi követségéről alighanem vele együtt tért meg hajón, Velencén át Magyarországra. De bizonyára ismerte Szicília marsallját is, aki a kis Izabellát Budára kísérő nápolyi küldöttség egyik vezetője volt. A „modell" tehát ez esetben nagy valószínűséggel a nápolyi udvar volt. De felmerül a kérdés, hogy vajon a Magyarországon eladdig alig ismert capitaneus cím esetében is nem ez-e a legvalószínűbb forrás? A capitaneo cím ugyan általánosan elterjedt volt Itáliában, de az északi városállamokban főként városi tisztviselőt jelölt, míg a nápolyi királyságban ez volt par excellence a katonai csapatvezetők rangja, tehát ugyanabban a funkcióban találhatók, mint ahogy váratlanul a XIII. századi magyar krónikaszerkesztményekben ez lesz a régi magyar (és hun) vezérek címe. (Anonymusnál és a régi Gestában: dux.) Ez természetesen már Ákos mester és Kézai közös élményével lenne magyarázható, mert valószínűleg a capitanei divatja már az 1272 körüli szerkesztménybe bevonult; viszont a castellanus (Kézai c. 57), ez a nálunk korábban ugyancsak szokatlan — de a nápolyi királyságban általánosan elterjedt — cím már megint csak Kézai sajátja. Ezeknél a nyilvánvaló olasz hatásoknál egy lényeges szempontot kell mérlegelnünk. Önmagában bizonyos „divatszavak" itáliai eredete nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen főként az észak-itáliai városokban és Rómában elég sok magyar klerikus megfordult ezidőtájt. Ám ennek ellenére aligha valószínű, hogy az Árpádok udvarának emberét elsősorban a számára mégiscsak eléggé idegen városi szervezet ragadta meg; sokkal hihetőbb, hogy az ismert struktúrához hasonló, de mégis sokkal látványosabb hatást nyújtó — pomposissime, hogy Kézai egyik italizmusát (c. 91) idézzük, vagy miraculosus, hogy egy másikat (c. 75) —, sokkal gazdagabb és differenciáltabb feudális-lovagi atmoszféra ihlette analógiákra. Ezzel pedig Itáliában elsősorban éppen a nápolyi udvarban találkozhatott. A lovagi zászlók itthon ismeretlen sokfélesége már a dalmát tengerparton ámulatba ejthette, amikor Apuliából megérkeztek a nápolyi hajók: minden gályán ott volt egy nagy stentarium (vagy standarum), egy vexillum, egy vagy két banerium és 30 pennone (vagy pannucellum) — a teridákon két-két banerium és 20 pannucellum — ,80 amelyek alatt aztán maga is áthajózott; hasonló zászlóerdővel találkozott a Catonától Montecassinoig való vonuláson. Amikor Magyarországon először leírta, éspedig művében többször is a francia—olasz eredetű banerium szót, többnyire „hadizászló", de olykor — joggal — „címerkép" (c. 10, 84) értelemben, nagy valószínűséggel a nápolyi királyságból őrzött emlékképek lebegtek előtte. Nem „következetlenség" a vexillum használata sem (pl. c. 26), mert a lovagi zászló kétféle fajtájáról volt szó. Alighanem itt, a nápolyi úton találkozott Kézai a militia általános „katonaság" értelmével is, amely szót — mint láttuk — a bővebb krónikák éppúgy kerülnek, mint Kézai gyakori princeps militiae megjelölését. Az olaszos formában leírt arnesia (c. 74) — ol. arnese, arnesi „fegyverzet, páncélzat", tágabban „felszerelés, csomag, málha" — szót is itt tanulhatta meg, sőt „olaszosabb" formában használta, 78 Uo. II. 198. 79 Uo. II. 306. 40 A hajók felszerelésének és zászlódíszének részletezését Id. Anjou Károly 1270. máj. 11-i — többször idézett — rendeletében. MDEA I. 7 — 9. Az egyes lovagi zászlófajták magyarázatára Du Gange: Glossarium, kül. VI. 258, 580.
