Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
844 SZŰCS JENŐ a szerződések ügyében.3 0 Hogy ez a második követség, V. István konkrét ajánlatai véglegesítették Anjou Károly elhatározását is, azt félreérthetetlenül mutatják a fejlemények. Még a magyar követek megérkezésének híre (szept. 9.) előtt két nappal, szept. 7-én Foggiában a király egy Velencébe küldendő követséget állított össze, amelynek feladata lett volna Velencét megnyerni Bizánc ellen, s tagjaiként kinevezte Bernát montecassinoi apátot, Jean de Clary királyi tanácsost, Amiel d'Agoult, Erard d'Aunay udvari lovagokat, továbbá Péter johannitát és Pierre de Brule mestert, királyi klerikust.31 Miután azonban a magyar követek Barlettából — a király intencióját követve „minden késedelem nélkül", mert az ügy „nem türt halasztást" — az időközben Melfibe távozó királyhoz megérkeztek szept. 10—11. körül (hiszen a távolság egy napi lovaglást sem igényelt), s előadták V. István ajánlatait, Károly módosította korábbi tervét. Megmaradt ugyan a velencei küldöttség gondolatánál, mellé azonban sürgősen összeállított egy Magyarországra küldendő követséget, éspedig olymódon, hogy most már ez utóbbi élére nevezte ki a montecassinoi apátot, s mellé beosztotta — ugyancsak a korábban Velencébe szánt csoportból — Amiel d'Agoult (vagy: de Curbano) bárót és Pierre de Brule mestert. A követek szept. 14 és 16-én kapták meg Melfiben megbízóleveleiket, külön a kölcsönös segélynyújtási szerződés, s külön a házassági szerződések ügyében való tárgyalásra. Ezzel egyidejűleg (szept. 16.) a velencei követség újabb megbízólevelet kapott; vezetője a már korábban is kinevezett Jean de Clary és Erard d'Aunay voltak, mellettük egy Vilmos nevű klerikuson kívül sajátos módon szerepel ugyanaz a Pierre de Brule mester, aki ugyanezen a napon a magyarországi követségbe is kinevezést nyert.32 30 1269. szept. 9., Corneto [Foggia mellett]: Károly értesült, hogy a megnevezett követek „nuper applicauerint apud Barolum"; megparancsolja a barlettai hatóságoknak, hogy számukra „et quibuscunque venientibus cum eisdem" minden szükséges dolgot utaljanak ki és lovon késedelem nélkül hozzá, Melfibe irányítsák őket („cum celer accessus eorum, qui nullám dilationem recepit, nobis sit quamplurimum oportunum"). MDEA 4. (3. sz.) tévesen 1268-ra datálva és napi kelet nélkül. A helyes dátum: I Registri, V. 134 (149. sz.). — A két követség viszonyát Patek éppen fordítva gondolja (i. m. 462), kétségkívül tévesen, mert nyilvánvalóan ez az V. I s t v á n (s nem IV. Béla) ajánlatait meghozó követség megérkezése váltotta ki a király elhatározásában alább tárgyalandó fordulatot, sőt Anjou Károly a bíbornoki kollégiumhoz írt levelében (Wenzel kiadásával szemben a helyes dátum: szept. 16.) kifejezetten említi is V. István levelét („. . .fecimus et facta intendimus matrimonia et alia certa pacta cum magnifico principe domino Stephano illustri rege Ungarie, duce Transiluano et Sclauonie et domino Cumanorum . . . prout in licteris suis et nostris videbitis contineri. . ."), amelyet továbbit Rómába. MDEA I. 22 (18. sz.), I Registri, V. 139-40 (171. sz.). 31 A Velencébe küldendő követség megbízólevele (1269. szept. 7., Foggia) kiadva: Codice diplomatico del regno di Carlo I e II d'Angio. Per G. del Giudice. I. Napoli. 1863, 300. (I Registri, VII. 268, 2. sz.) Ugyanezen a napon Anjou Károly a velencei doge számára is íratott egy levelet. I Registri, VII. 269 (4. sz.). 32 Anjou Károly szept. 15-i megbízólevelében (ld. alább) félreérthetetlenül visszacsengenek a János prépost-féle követség érvelő szavai: „Stephanus dei gratia illustris rex Ungarie . . . natus est de genere sanctorum et maximorum regum, princeps potens et bellicosus et probatus contra inimicos fidei Christiane et sancte Romane ecclesie. . ." Az 1269. szept. 14-i megbízás ,,ad tractandum, faciendum et complendum . . . pacta et conuentiones amicitie ... et iuvaminis de uno ad alium" értelmében a követek Károly nevében segélyt ígértek V. Istvánnak elsősorban „contra Theotonicos et Theotonie adhérentes prope ipsum ad quatuor dietas". MDEA I. 22 — 23 (19. sz.). Hogy itt Ottokárról van szó, vö. Patek: i. m. 460—466. Külön megbízást kaptak a követek szept. 16-én „ad tractandum, faciendum et complendum . . . sponsalia et matrimonia inter filios nostros et filias nostras et filios et filias dicti regis. . ." MDEA I. 24 25 (20. sz.). Vö. I Registri V. 139 (171. sz.) és 129 (122. sz.). — A velencei követség újabb, szept. 15-i megbízólevele: Giudice: Codice, I. 301 (I Registri, VII. 269, 6. sz.). — E fordulat lényegét helyesen ismerte fel Patek: i. m. 486 — 487.
