Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
838 SZŰCS JENŐ Itáliába. Ha tehát tökéletes történeti képtelenségről van is szó, szó sincs földrajzi zavarról. Félkör alakú kalandozó hadjáratot képzelt el az író, amely Itáliát előbb a keleti partvidéken, a csizma sarkáig pusztította, onnan átcsapott a csizma orráig, majd a nyugati partvidéken haladt visszafelé északnak, a Nápolytól északra fekvő tartományig (más néven: Caserta) és Montecassinoig. Már itt jegyezzük meg azt is, hogy földrajzi szempontból csak Kézai szövege helytálló, aki világosan azt írja, hogy Szovárd előbb Apuliába és Calabriába tört be, ahol (ubi, ti. Calabriában) Reggio-t és Catonát pusztította, majd ezután (et deinde) dúlta a Nápolytól északra fekvő Terra di Lavoro vidékét, s Montecassinoról azután már csak ő tud. Ezzel szemben a bővebb krónikák szövege szerint a hun kapitány „Apuliát, Terra di Lavorot ( !) és Calabriát egészen Regiona városig és Catonáig . . .fosztogatta", miáltal a másoló világosan elárulta, hogy fogalma sincs e tartományok fekvéséről: a csizma sarkából minden átmenet nélkül északra ugrik, majd vissza a legdélibb pontra, ahol az usque Regionom civitatem sincs rendben (még ha magát e névformát úgy nagyjából el is lehetne fogadni a Kézainál szabályos latin Regina civitas helyén), lévén hogy ha „eddig" kalandozott, a legdélibb pontig, akkor hogyan tért vissza Ravennába î E két szövegvariáns viszonya nem magyarázható úgy, hogy Kézai, földrajzi ismeretek birtokában, „kijavított" egy már meglevő zavaros szöveget, mert hiszen hogyan jutna eszébe valakinek egy efféle ötlet, ha maga sem ismeri e tartományok fekvését ? Ellenben nyilvánvaló, hogy az usque a bővebb szövegekben nem egyéb, mint „hibás varrat", amely a Kézai eredeti szövegében meglevő montecassinoi utalásból maradt itt (usque Montem Cassinum vastat), amit azonban a későbbi másoló kihagyott, mert a bencések szent hegyét és központját jónak látta megkímélni a hun-magyarok pusztításaitól, ezen túl pedig a számára mit sem mondó tartományneveket értelmetlenül egymásra dobálta. De honnan ismerte Kézai Itália két legdélibb tartományát (s a többi hely ezekhez való viszonyát), amikor ezek a kor viszonyai közt oly messze estek Budától, mint Makó Jeruzsálemtől Î Mellőzve egyelőre a hun történetben rejlő egyéb elemeket, jegyezzük meg harmadik mozzanatként, hogy Kézai a maga magyar történetében a krónikákban is szereplő állítólagos Kálmán király-féle a p u 1 i a i vállalkozásról többet tud, vagy többet képzel el, mint Ákos mester. Első pillanatra talán jelentéktelen adat, hogy szerinte (c. 64) nemcsak gályákat és hajókat (galeae, naves), hanem egy harmadik fajta hajónemet is béreltek a velenceiektől: territas. Majd átkelve az Adrián, Monopoli és Brindisi városok elfoglalása után „az apuliai síkságot" (planum Apuliae) pusztították, végül „visszatérve a hajókhoz a tengeren át Dalmáciába keltek át", otthagyván Apuliában egy magyar kapitányt és a magyar király baneriuméX. A folytatást is másként tudja. A krónikák szerint az elfoglalt városokat „a császár által küldött pisai gályások szerezték vissza, kiűzvén a velenceieket"; Kézai szerint viszont e hódítást, a városokat csak Quillelmus iunior rex Siciliae szerezte vissza, de nem is harccal, hanem ,,a pisaiak segítségével, nagy összegekkel", s azt is éppen csak hogy „alig".18 E mozzanat történeti hitele legalábbis kétes; a színező részletek mindenesetre a két XIII. századi írótól, Ákos mestertől és Kézaitól származnak.1 9 Nem csupán arról van szó kettejük viszonyában is, hogy Kézai előadásában a magyar dicsőség minden részletben nyomatékosabb (ezt őrzi az ottmaradt magyar kapitány, ezt jelképezi az ottmaradt zászló, ezt húzza alá, hogy 18 SRH I. 183, 433. 19 A jogos kételyekre Mályusz: i. m. 40—41. — Egykorú olasz vagy bizánci források e Kálmán-kori fegyvertényről nem tudnak; Dandolo (Chronica, 9, 10) összevont elbeszélése a velencei Paulus Minorita szövegén alapul (egy „magyarázó" betoldással Kálmán Velencébe küldött követeire vonatkozóan, amely azonban egy más összefüggésből ide vont oklevélen alapul), utóbbi pedig — mint tudjuk — e helyen is Kézai szövegéből merített. Ezt különben még Dandolo kivonata is mutatja:
