Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
KÉZAI SIMON GESTA HtTNGARORUMA 839 nem fegyverrel, hanem pénzzel szerzik vissza a magyar hódításokat), mert ez pusztán a fantázia dolga. Figyelemreméltó ellenben az apuliai síkság (ugyanaz, mint máshol az ugyancsak a valóságnak megfelelő planum Lombardiae bővítménye), az Apuliából Dalmáciába való átkelés — önmagában tulajdonképpen felesleges — részletezése, II. Vilmos normann király (1166 —1189) neve, de legfőképpen egy, a közép-európai latinságban teljesen ismeretlen hajófajta, territa megnevezése. Ez a középkori viszonyok közt annyit jelent, mintha valaki ma egy regényben, mintegy önkénytelenül, egy olyan speciális angol tengerészeti szakkifejezést írna le, amely kizárólag a brit flottánál használatos. (Mint látni fogjuk, az analógia ilyen értelemben is áll.) E tanulmány elején láthattuk Kézainak azt a sajátosságát, hogy milyen nyomatékkal szereti mindenütt precizírozni a transüusok helyeit, körülményeit. Nincs mit meglepődnünk tehát azon, hogy a hun birodalomból disszidálók per mare Adriaticum keltek át Dalmácia felől Apuliába (c. 4), s a Kálmán lovagjai is per mare in Dalmatiam tértek vissza hajókon (c. 64). Az apuliai kikötőkből — mint látni fogjuk —, főként Barlettából, 1270 táján a szabályos átkelés Dalmáciába (általában Zárába) történt, s onnan vezetett az út Horvátországon át Budára. A hun történetben szerepel azonban egy érdekes útvonal, Attila második hadjáratának említett „itineráriuma", amely délről északnak Salona ill. Spalato vidékéről Zárán át Triesztig és Aquileiáig tart (c. 16). Nos, a különös az, hogy ez nem valami szárazföldi útvonal, ahol seregek vonulhatnak, hanem sajátos módon expressis verbis kimondva circa mare a dalmát tengerparton délről északra haladva a legfontosabb tengeri kikötők sorrendje, egy „hajózási itinerárium".20 Anélkül, hogy e körülménynek az előzőkkel való kapcsolatát egyelőre firtatni akarnánk, jegyezzük ezt meg negyedik érdekes mozzanatként. Végül pedig említsük meg azt is, hogy Attila elképzelt birodalmának déli határőrállomása Zára volt (c. 13), s Kézai az említett Kálmán-kori apuliai kalandba még valamit beszúr: hogy ti. Horvátország királyának székhelye К n i n (Tenen) volt. Mindezek egyelőre látszólag összefüggéstelen részletek, amelyek a Kálmán-kori epizód kivételével a hun történetben vannak széthintve, éspedig olymódon, hogy az Attila világhódító időszakát elbeszélő hét fejezet közül négybe jut belőlük egy-egy (o. 13, 14, 15, 17), s annyiban tartoznak össze, hogy valamilyen módon a Nápoly-szicíliai király-Dandolo, 9, 10 Hoc tempore Colomannus. . . misit exercitum in Dalmacia, et occidi fecü regem Petrum. . . ... et pariter exercitum in Apuliam ad eorum dampna mitere statuunt; parata autem clase per Venetos, regius apparatus in Apuliam navigans Brundisium et Monopolim optinet et tribus mensibus Apuliam vastant et r edeunt. Kézai c. 64 Iste quoque in regnum Dalmatiae misso exercitu occidi fecit regem Petrum. . . . . . mittens cum eis exercitum in Apuliam, ubi Monopolim et Brundusium civitates occuparunt. . . planum Apuliae... dévastantes, tribus mensibus in ea permansere. Tandemque ad naves redeuntes . . .revertuntur. . . Chron. c. 162 Iste Dalmacie regnum occiso suo rege Petro . . . Hungáriáé adiunxit. . . . exercitum copiosum in Apuliam destinavit. Qui Apulia spoliata per très menses permanserunt in ea. Ubi etiam Monopolim et Brundusium civitates expugnantes. . . Ipsi autem . . . abinde sunt re versi. . . Vö. Rerum Italicarum Scriptores. Ed. L. A. Muratori (Nuova ed G. Carducci— V. Fiorini). XII/1. Bologna. 1938 — 41, 224. (Ld. uo. jegyz. és LXVII. 1.) De még ha a történet magva hiteles lenne is (1108?), a leírás több eleme kétségtelenül az 1270 —80-as évekből származik. 20 Vö. fentebb, 39. jz. 2*
