Századok – 1973

Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV

KÉZAI SIMON GESTA IIUNGAROTUJMA 831 a meggyőződés: mindez usque hodie őrzi a hunok viselt dolgainak emlékét. Százhalom és Érd környékétől — A Duna Sicambria Echulbuer — Óbuda alatti folyásától - Keveaszón (Kajászó) és a Kéza felé tartó váli völgyön át (ahol az útmenti statua lapidea, a hun kapitányok képzelt sírköve, valójában egy embermagasságnyi Jupiter oltárkő, még korunkig megmaradt) északnyugat felé megint csak a Dunáig, Szőnyig: egy olyan háromszög egyik oldala, a középtájon Kéza faluval, amelynek másik két szárát a Duna folyása képezi; ez a hun történet pannóniai színtere Attila hódításai előtt.4 E tájékon és dominusainak személyén kívül egyebet nem is sejtünk Kézai ifjúkoráról. Annyi azonban bizonyos, hogy nem maradt meg magánfamiliárisnak. Amikor neve első ízben bukkan elő oklevélben, 1272-ben, már V. István özvegyének, a kun Erzsébet királynének a klerikusa (clericus noster). Alighanem a királyné kíséretéhez tartozott még 1280 táján is.5

Hamarosan azonban IV. László kíséretében találjuk; 1283-ban már a királyi udvar jegyzője (aule nostre nótárius), s mint a király klerikusa (fidelis clericus eius, ti. regis) mutatkozik be 1282- 1285 közt írt művében is.6 Ezután oklevél többé nem említi nevét. Mindössze ennyi, amit külső adatokból, s már régóta tudunk személyéről. Minden egyéb életrajzi körülmény csak magából a műből elemezhető ki; újabb oklevél felbukkanása, amely név szerint említené, már aligha remélhető. Mindazonáltal, maga a Gesta elég sok mindent elárul, főként olyan körülményeket, amelyek a mű keletkezésével kapcsolatban lényegesek. Ide tartoznak mindenekelőtt tanulmányai (műveltségének forrásvidéke) és a mű létrejöttének hátteréül szolgáló társadalmi környezete (szemléletének forrásvidéke). Ami az előbbit illeti, ez a tanulmány is újabb adalékokkal és szempontokkal támasztja alá, hogy jogi tanulmányokat folytatott ama észak-itáliai egyetemek valamelyikén, ahová éppen ezidőtájt kezdenek áramlani a magyar tanulók: Bolognában vagy Padovában.7 Hogy talán inkább az utóbbin, azt az a körülmény valószínűsíti, hogy a közeli Velencében kétségtelenül huzamosabb ideig tartózkodhatott, olyannyira, hogy - miként a Venetica lingua kétség-1 Eckhardt S.: i. m. 47 — 66. — Megjegyzendő, hogy a Tárnokvölgy szerepeltetése valószínűleg csakugyan az 1260-as években folyó tárnokvölgyi perrel kapcsolatos (Györffy : Krónikáink, 176 — 177), ez a körülmény azonban még több joggal szól Kézai szerzősége mellett, mint- Ákos mester mellett, hiszen a nagy port kavaró pereskedés színtere alig 20 km-re esik Kézától. Maga a Kézainál szereplő névforma (Tawarnucwe\X]g ) teljesen korszerű; vö. pl. 1268 k. Tauarnukvelg (Zichy О. I. 17). 5 1272: HOkl. I. 63. — Erzsébet királyné egy Mohácson kelt datálatlan (1280 körül kelt) oklevelében a szolgabírák szokatlan nobiles capitanei neve (,,. . . deputatis quatuor nobilibus capitaneis eiusdem provincie. . ." „iidem iudices tam capitanei quam barones. . .") megengedi a lehetőséget, hogy itt a hun történet írójának kezenyomával van dolgunk. OL Dl. 38 668. (Az oklevélre Oeries J. hívta fel a figyelmemet. Vö. Györjfy Gy. : Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1963, 343.) 6 1283: HO VI. 296 (Krit. 3269.) Itt is, mint 1272-ben, birtokba iktatást végez. Noha mindkét oklevélben csak keresztnevén szerepel, az azonosság iránt aligha lehet kétségünk. (Ez az oklevél újra lenyomtatva: HO VIII. 233.) — Művének ajánlásában „Invictissimo et potentissimo domino Ladislao gloriosissimo regi Hungarorum magister Simon de Keza fidelis clericus eius. . ." SRH I. 141. 7 Bologna város Memoriali c. köteteiben (amelyek a 20 lirán felüli adásvételi ügyeket tartották fenn) az 1265 -66, 1268 71. évekből, tehát hat óv köteteiben 36 magyal' tanuló neve maradt fenn (összesen 83 magyar vonatkozású bejegyzés). Padovában sajnos hasonló jellegű forrás nem áll rendelkezésünkre. Veress E. : Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai, 1221 1864 (Monum. Hung. Italica, III.) Bp. 1941, 3-17.