Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
TANULMÁNYOK Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában (MÁSODIK RÉSZ) 5 Összefoglalás. A ,,pars pro toto" szemlélet Foglaljuk össze most már eddigi fejtegetéseinket. Ami Kézaival megszületik, az nem egyéb, mint egy sajátságos tudatszerkezet, amely bármennyi hagyományos részelemet tartalmaz, egészében új jelenség a középkor tudatfejlődésében. Kézai annyiban ideológusa ennek az újnak, amennyiben a mindennapi gondolkodás szférájában elszórt, sporadikus elemeket összefüggésbe hozta és az összefüggéseket a teória szintjére emelte, még ha magát a teóriát jórészt az epikába építette is bele. Társadalomelmélete, politikai teóriája és a történetszemléletében jelentkező koncepciója a nép (vagy inkább már „nemzet") mibenlétéről olyan szerves egységet képez, amely ugyan nem egyedülálló módon, hanem nagyon is organikusan az európai tudatszerkezet átalakulásába ágyazottan, mintegy modell szerepét játszotta a további századokban. Társadalomszemléletét két pólus határozza meg, amelyeknek feszültségét ideologikus összhangba próbálja hozni: az egyik egy következetesen végigvitt eredetfikció (a natio mintegy „organikus" történeti és eszmei entitása), a másik a szociális valóság ugyancsak teóriára szoruló ténye (,,ha minden magyar egy apától és egy anyától származott, hogyan lehet egyik nobilis, a másik ignobilisV' c. 7), amelybe beleépül a communitas ősiségének aktuális célzatú politikai teóriája, s e politikai keret separatio\knak. történeti magyarázata. A legtágabb szemléleti keretet mind történeti, mind aktuális vetületben, szerkezeti értelemben is érvényesülő rendezőelvként — áttörve a hagyományos kereteket — a natio képezi. Innen érthető a mű négyes tagolása: két könyv a „tiszta" (púra) képletnek, az „igazi" hun-magyaroknak, kettő a „keverék" jellegű jövevényeknek (missitalia). Ezen belül azonban a rendezőelv már a társadalmi szempont, az a körülmény nevezetesen, hogy a társadalom mindkét csoportja nemesekre és nemtelenekre oszlik. Ezért van szükség a „tiszta" hun-magyarokról szóló két könyv elején egy elméleti traktátusra a nemesség és nemtelenség „történeti" geneziséről, s ezért zárja le a „keverékek" kettős beosztású tárgyalását egy meg is nevezett elméleti tractatus az idegen kondicionárius elem ugyancsak „történeti" geneziséről. Nemcsak a szemléleti, hanem a legtágabb történeti keret is a natio, hiszen az a világ kezdetétől, a bábeli toronyépítéstől fogva „mind máig" valami töretlen folyamatosságot képez. A társadalmi egyenlőtlenség később, a „hatodik világkorszakban", tehát mintegy másodlagosan^ következett be; akkor létesült az, amit ma „politikai" szférának neveznénk. Ám ez utóbbi mégis alapvető jelentőségű a középkori időszemlélet kategóriái értelmében. Mert a natio ]*
