Századok – 1973
Folyóiratszemle - Avtokratov V. N.: Levéltártudomány: módszertani jellemzés és a kutatások tipológiája 802/III
802 FOLYÓIRATSZEMLE annak ellenére, hogy ezt a lépést sokan ellenezték az akkori amerikai közvéleményben. Pedig tulajdonképpen a nemzetközi viszonyok tendenciáinak felismerése, az USA érdekeinek szem előtt tartása diktálták ezt, amely általában az agressziós törekvéseket, közelebbről a japán ambíciókat volt hivatva figyelmeztetni, a kereskedelmi, gazdasági lehetőségeken túlmenően. (Bár a második világháború előtti amerikai — szovjet árucsereforgalom a Szovjetunió első ötéves terve időszakában tetőzött !) Rooseveltnek külpolitikai lépéseinél az amerikai belső politikai erőviszonyokra is tekintettel kellett lennie, s ez közvetlenül a világháború kitörése előtt — az elnök személyes szándékai és meggyőződése ellenére — az amerikai és szovjet külpolitika eltávolodásához vezetett. Végül is azonban sikerült érvényt szereznie a Chicagóban 1937. október 6-én megfogalmazott elvnek: „A békeszerető nemzeteknek együttes erőfeszítésekre kell vállalkozniuk a törvények és az elvek védelmében ..." Az antikommunista erőkkel szemben Roosevelt a fasiszta Németországban látta a fő veszélyt az USA számára is, és ezért hangoztatta, hogy a Vörös Hadsereg az amerikaiakért is harcol. A Nagy Honvédő háború kezdetétől a Szovjetunió megsegítésének híve, mert (különösen Sztálingrádig tartott ettől) a Szovjetunió esetleges kiesése a legfontosabb fegyvertárstól fosztaná meg az angolszász népeket. A harcoló szövetséges esetleges elvesztése miatti aggodalom eredménye többek között az, hogy már 1942 nyarán konkrét ígéretet tesz a szovjet külügyminiszternek a második front megnyitására. A tényleges technikai nehézségek, a belső és külső (Churchill) ellenzék azonban elodázza az ígéretek teljesítését, például azáltal is, hogy a Roosevelt által javasolt 215 korszerű hadosztály felállítása helyett százat szavaznak meg és csak 89-et teljesítenek. Az 1942 — 43 fordulóján bekövetkezett változások sem ingatják meg Roosevelt szovjetbarátságát, amelynek azonban ettől kezdve az az elsődleges (szintén reálpolitikusi) indítéka, hogy a Szovjetunió döntő szerepet játszik a fő ellenség, a hitleri Németország legyőzésében, s ennek megfelelően döntő lesz a szerepe a háború utáni nemzetközi, s azon belül különösen az európai erőviszonyok kialakításában is. Ennek megfelelően a háború utáni együttműködés megalapozásáért is fáradozott, bár környezete és angol partnere az óriási gazdasági potenciálra, a készülő atomfegyverre ós a kommunista veszélyre hivatkozva más orientációt sugallt. 1945 februárjában, a krími találkozó során azonban az amerikai — szovjet egyetértés dominál, ami a különböző társadalmi rendszerű hatalmak együttműködésének lehetőségét bizonyítja. Befejezésül Jakovlev rámutat, hogy a háború után, a hidegháború légkörében igen sokan bírálták Roosevelt külpolitikáját, hibáztatták a Szovjetunió irányában tanúsított engedékenysége miatt, ami lehetővé tette a Szovjetunió világhatalommá válását és például a kelet-európai fordulatot is. Ezekkel szemben a cikk az elnök reálpolitikus voltát hangsúlyozza. (Voproszi Isztorii 1972. 12. szám. 77—91. I.) M. V. N. Avtokratov: Levéltértudomány: módszertani jellemzés és a kutatások tipológiája A cikk bevezetője a levéltári kutatásoknak a történész munkájában játszott szerepét, jelentőségét hangsúlyozza. Felmérésekre hivatkozva előrebocsátja, hogy egy kutató történész egy téma feldolgozása során általában ideje 90 százalékát fordítja levéltári munkára, de ez az arány nagyobb is lehet, ha nem kellően rendezett a levéltári állomány. A levéltártudomány így fontos feltétele a történelmi folyamatok kutatásának.
