Századok – 1973
Folyóiratszemle - Barnsby George J.: A „black Country” életszínvonala a tizenkilencedik században 792/III
792 FOLYÓIRATSZEMLE 7. Fejlett önigazgatási formák. Szlovákiának a szerző szerint igen fejlett önigazgatása volt, hiszen falvai többségének már a középkor végén is saját falusi bírója, több ülnöke, sőt saját falusi pecsétje volt, csak a városokra jellemző tanácsaik nem voltak. A tényleges városok 8—12 tagú tanáccsal, jegyzővel, írnokkal és más városi alkalmazottal is rendelkeztek már. 8. Fejlett árucsere. Az eleven és fejlett árucserét a rendszeresen megtartott heti piacok biztosították. 9. Hivatalok, intézmények, iskolák, illetve ezekkel összefüggésben kialakult szellemi dolgozó réteg megléte. 10. A műveltség magasabb foka, ill. a műveltségnek a városi lakosság részéről való nagyobb megbecsülése. E kritériumok szerint a városiasság követelményének a késő feudalizmus időszakában Szlovákiában 52 település felelt meg, vagyis 52 olyan város és kisváros volt, amely valamennyi, vagy legalább az 1 — 4 követelménynek megfelelt. A szerző az egyes városokra és kisvárosokra jellemző alapvető adatokat táblázatokban is összefoglalja, majd a tanulmány végén megyénként összegezi a korabeli szlovákiai városok fejlődésének problematikáját. (Historicky Casopis 1972. 4. szám 503 — 524. I.) Gy George J. Barnsby : A „Black Country" életszínvonala a tizenkilencedik században A szerzőnek ez a tanulmánya abba a szélesebb kutatási programmba illeszkedik, amelynek célja, hogy az egész országra vonatkozó nemzeti életszínvonal átlagok körülírása és felbecsülése után most már regionális kutatásokban tárják fel az egyes érdekesebb területek tényleges életszívonal-mutatóit is. Mószertanilag abból az észrevételéből indul ki, hogy ebben az országrészben bizonyíthatóan, máshol feltehetőleg a csupán a bér és ár színvonalból levont következtetések félrevezetőeknek tekinthetők. A bérszínvonal helyett az életszínvonal becsléséhez a tényleges jövedelmeket kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy az életszínvonalat a bérszínvonal, az árszínvonal és a foglalkoztatottság mutatóiból együttesen kell kiszámítani. A munkanélküliség adatait eddig a régi szakszervezeti kimutatásokból merítették. Túl azon, hogy a szakszervezetek kimutatásai lényegében csak a szakmunkások helyzetét rögzítették, nem számoltak az egyes munkások esetlegesen csupán időleges alkalmazásával. Pedig a nyomor egyik legfőbb okozója a munkák többségének alkalmi jellege volt. A múlt század második felében a helyi sajtó rendszeresen beszámolt a környék borzasztó helyzetéről. A nyomor a „Black Country"-ban letagadhatatlan volt. Számunkra csupán a szegénység kvantifikálása jelent problémát, magának a szegénységnek a kimutatása nem. Ami az árakat illeti, azok általánosságban véve az 1840-es évektől kezdve szinte minden élelmiszernél egészen az 1870-es évek közepéig állandóan emelkedtek, majd ettől kezdve az 1890-es évek közepéig csökkenő tendenciát mutattak. A kenyér ára még a gabonatörvények visszavonása után sem csökkent, és csak a 80-as évek közepétől kezdett fokozatosan esni. A tej és a hús ára végig igen magas volt, és a 70-es évektől kezdve is csak igen mérsékelten csökkent. A tea és a cukor ára végig csökkenő tendenciát mutatott. Az életszínvonal alakulásában oly nagy szerepet játszó lakbérek a negyvenes évektől kezdve állandóan nőttek, ós csak a nagy válság idején stagnáltak.
