Századok – 1973

Folyóiratszemle - Špiesz Anton: A városiasság kritériumai Szlovákiában és késő feudalizmus időszakában 790/III

FOLYÓIRATSZEMLE 791 joggal illetett volna meg a város elnevezés, másrészt viszont volt a települések között olyan is, amelyek kimondottan falu-jellegűek voltak. Ebből is látható, hogy a késő feudalizmus kori szlovákiai városok problémáját sokoldalú elemzésnek kell alávetni. Az igen eltérő gazdasági-társadalmi viszonyokra, az alkalmazott gyakorlatra, a forrásanyagok nyelvezetére, de főleg a nem mezőgazdasági jellegű termelés és árucsere nagy dekoncentrációjára való tekintettel a szerző véleménye szerint a falu és a város között még valamiféle közbeeső láncszemnek is kell lennie. Ezt nevezi a szerző kisvárosnak, de nem olyan értelemben, ahogy az a jogtörténeti irodalomban előfordul, hanem kisvároson olyan települést ért, amely ugyan nem egyesíti magában a város valamennyi jellemvonását, de amelyet már — éppen a gazdasági-társadalmi tényezők miatt — a falvak közé sem lehet sorolni. Másrészt azokat a késő feudalizmus kori kisvárosokat, „oppidumokat", amelyek a város semmiféle ismérvével nem rendelkeznek (csupán piacközpontok), a szerző lényegében úgy kezeli, mint falvakat. Eszerint a szerző olyan településeket tekint városnak, amelyek a városiasság követelményét teljesen vagy részben betöltik, kisvárosoknak pedig azokat a településeket tartja, amelyek ezeket a követelményeket csak részben teljesítik; piac-központoknak (tehát falvaknak) pedig olyan „oppidumokat" amelyek a gyengén fejlett árucserén kívül a városiasság egyetlen alapvető vonását sem tartalmazzák. A szerző ezután tér át a városiasság kritériumainak a tárgyalására. A késő feudalizmus kori városiasság kritériumait — főleg a XVIII. századból fennmaradt levéltári forrásanyagok alapján — az adófizetők 1715 és 1720-as összeírása, az egyes megyék bizonyos időközökben elvégzett hasonló jellegű összeírásai, céhek, kézművesek, a lakosság — beleértve a nemesség — összeírása alapján próbálta összeállítani, annál is inkább, mert ezek voltak az első, addig ismeretlen alapossággal készített összeírások, amelyek alapján nemcsak a XVIII. századi, hanem a sokkal korábban, a XVI—XVII. században lezajlott gazdasági-társadalmi fejlődésre is lehet következtetni. A városiasság kritériumait a szerző következőképpen összegezi: 1. A lakosság száma az átlag-települések lakosainak számát meghaladja. Mivel a falvakban a II. József korabeli összeírások szerint átlagban csak 500 lakos élt, a városiasság kritériumának alsó határát a szerző 2000, illetve 1000 lakos meglétében állapította meg. (Az 1971-es adatok szerint jelenleg Szlovákiában a városiasság alsó határa 5000 lakos.) 2. A nem agrár-jellegű termelés és kereskedelem magas színvonala. A szerző itt elsősorban a kézműipari termelés színvonalára gondol, s eszerint a XVIII. század 3. negyedében a város esetében 100, a kisváros esetében legalább 30 kézműipari műhely meglétét tételezi fel. Alsó határ esetében ez azt jelentené, hogy a városi lakosság 30—35%-a, a kisvárosok lakosságának 15 —20%-a kézműiparral kellene hogy foglalkozzék. Sőt az ilyen városokban és kisvárosokban olyan külön rétegnek is kellene lennie, amely kizárólag a kereskedelemmel foglalkozik. 3. A kézműipari és kereskedelmi tevékenységnek a városi lakosság vezető rétegei által való gyakorlása. 4. Fejlett szociális viszonyok. (Ezek vizsgálata elsősorban ez úrbéri rendezéssel kapcsolatban fennmaradt levéltári anyagok alapján végezhető el.) 5. Jelentős városi privilégiumok és jogok birtoklása, ami azt jelenti, hogy a településnek a piac és vásárok megrendezésére, ill. megtartására vonatkozó jogok birtoklásán kívül más privilégiumokkal ós jogokkal is rendelkeznie kell, pl. regálé, vámmentességi jog stb. 6. Városi urbanisztikai-architektonikus jelleg (városfal, főtér, városháza, más középületek megléte, tekintélyesebb polgári és nemesi lakóépületek, építészetileg jelentősebb és tágasabb, pompásabb templomok építése). 15*