Századok – 1973

Folyóiratszemle - Cvetkova B. A.: Változások a balkáni államok oszmán feudalizmusában a XVI–XVIII. században 788/III

788 FOLYÓIRATSZEMLE tés nagy lendületet vett. Különvált a szürke posztót készítők mestersége, kialakultak a hazai posztógyártás központjai, alapszabályok, privilégiumok fogalmazódtak meg. A posztókészítő mesterség tovább specializálódott, a gyártási folyamat szakaszosodott. A XVI. század második felétől kezdve csökkent a nyugati import, ugyanakkor a belső kereslet nőtt. (A hadsereg is egyre több posztót igényelt.) A termelés fokozása azonban jelentős tőkebefektetést és szakembert igényelt. A posztógyártást és a keresekedelmet át kellett szervezni. Ezek fellendítésének első intézkedései közé sorolhatók a brassói „posztóház" (Gewandhaus), textilkereskedelmi hivatal létrehozása 1574 körül. A forrásokat elemezve a szerző megállapítja, hogy a brassói posztóüzemben a feldolgozás módja az üzem szerkezete (bérmunka használata) kapitalista jelleggel bír. A brassói posztógyártás alakulására vonatkozóan 1582 után már nincs adat. Így nem lehet tudni, mi okozta ennek a jelentős vállalkozásnak a hanyatlását, amely új alapokra helyezte a posztógyártást és a kereskedelmet, élénkítette a kapcsolatokat Havasalfölddel és a Balkán félszigettel. Befejező részében a tanulmány foglalkozik a posztó felhasználásával, azzal hogy milyen társadalmi rétegek milyen módon használták fel, milyen hatással volt a viseletre. Felsorolja azokat a gyakoribb ruhadarabokat, amelyek posztóból készültek, hivatkozik a posztóimporttal együtt járó nyugati divathatásra, a fejedelemségekben és Erdélyben használt népi és urbánus viseletekre. (Studii, 1971. 5. szám 877—898. I.) B.E. B. A. Cvetkova: Változások a balkáni államok oszmán feudalizmusában a XVI—XVIII. században A tudományos irodalom nagyjából már tisztázta a korai oszmán feudalizmus alapvető vonásait, kevésbé azonban azokat a változásokat, amelyek második szakaszában, a XVI. század végétől a XVIII. század második feléig következtek be. Az oszmán feudális rendszer fejlődéséről a történettudományban eddig a következő leegyszerűsített séma létezett: A szpáhi-rendszert, amely a XV—XVI. században fontos helyet foglalt el az oszmán agrárrendszerben a Balkánon, a csiflik-rendszer váltja fel, amelyet helytelenül általános földművelési rendszernek tekintettek, s amely csak a XVIII—XIX. századra volt jellemző. Ezt a periodizációt a burzsoá történetírás állította fel, de találkozni lehet vele néha ma is. Ebben a periodizációban helytelenül mutatják be az oszmán birodalom és balkáni provinciái gazdasági fejlődésének alapvető törvényszerűségeit. E törvényszerűségeket nem a termelési mód sajátosságainak megfelelően határozzák meg — legtöbbször nem feudális termelési módként ábrázolják, — a tulajdonviszonyokat pedig az egész termelési folyamattól elkülönítve vizsgálják. Másfelől számos kutató inkább a XVI—XVIII. század olyan jelenségeivel és eseményeivel foglalkozik, mint a katonai rendszer, diplomáciai tevékenység, nemzeti felszabadító mozgalmak s ezeket vagy a szultán és a kormányzók fogyatékosságaival, vagy Törökország külpolitikai helyzetének alakulásával, vagy az állam többnemzetisógi jellegével magyarázzák. Az oszmán Törökország XVI. század utáni fejlődésének alapvető okai azonban valójában az oszmán feudális rendszerben bekövetkezett változásokban keresendők. A török feudalizmusban a XVI század második felében bekövetkezett változások számos tényezővel függnek össze. Az oszmán feudális arisztokráciában, különösen azon részében, amely a szpáhi-rendszerhez kötődött, nagy ellentétek voltak a birtokok nagyságát és a birtoklási jogokat ületően. A XV—XVI. században a nagyobb feudális