Századok – 1973
Történeti irodalom - Egy hézagpótló helytörténeti forrásgyűjtemény (H. Kohut Mária: Források Budapest történetéhez 1873–1919) (Ism. Remete László) 779/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 779 A biztosítás történetének bármely ágazatáról, bármely fejlődési szakaszáról szólva, a szerző — igen helyesen — mindig keresi az egykorú politikai, gazdasági, társadalmi jelenségekből következő indokokat. Ezeket a fejtegetéseket sokrétűbbekké tette volna azonban, ha jobban támaszkodott volna az egyes törvények parlamenti vitaanyagára. A szociálpolitikai törvényjavaslatok általában nagyonis elhúzódó vitái hevében ugyanis sokszor igen nyersen kifejezésre kerültek mind a munkáltatói, mind a szociáldemokrata álláspontok és a kormány szándékai is. Ugyanakkor az ellenzék érveinek alátámasztására gyakran hozott fel olyan példákat, melyek a tényleges helyzetre világítottak rá és amelyekből így az is kiderült, hogy miként valósultak meg az addigi törvények. Ez pedig nagyon fontos, mert a törvény csak a törvényhozó szándékát tükrözi, a szabályozott terület tényleges viszonyait az befolyásolja, ami és ahogyan megvalósul a törvényből. A biztosítási törvényjavaslatok parlamenti vitája sokszor erre a nehezebben felderíthető kérdésre is más forrásoknál sokrétűbb választ ad. Előnyére vált volna a könyvnek, ha a szerző, különben alapos kutatásai során az Országgyűlési Napló és Irományok kötetek tanulmányozására is nagyobb figyelmet szentelt volna. Hiba lenne azonban számonkérni a könyvtől, hogy nem felel meg olyan követelményeknek, melyek messze túlmutatnak létrejötte céljain. A biztosítás történetét feldolgozni kívánó történész munkáját pedig bizonyára megkönnyíti ez az adatait tekintve pontos és a téma valamennyi jelentős szakaszát felölelő munka. L. BENKE ZSÓFIA EGY HÉZAGPÓTLÓ HELYTÖRTÉNETI FORRÁSGYŰJTEMÉNY H. K0HUT MARIA: FORRÁSOK BUDAPEST TÖRTÉNETÉHEZ 1873—1919 (Források Budapest múltjából. 2. köt* Fővárosi levéltár kiadása) Az utóbbi két-három emberöltő alatt többször is programra tűzték Budapest története tudományos igényű feldolgozását, tényleges kezdeményezésekre is sor került, anélkül, hogy a teljes mű megszületett volna. Az első kísérletező, Salamon Ferenc, az 1880-as években hozzálátott „Budapest története" megírásához és 1892-ben bekövetkezett haláláig legalább az első kötetek kiadásáig eljutott. Munkáit a főváros ó-ós középkorával foglalkozók még ma is haszonnal forgatják. Elakadt a második nagyobb szabású kísérlet is, amelybe az 1930-as évek végén a főváros anyagi támogatásával Kelényi Béla, a Fővárosi Könyvtár Budapest Gyűjteménye vezetőjének szervezéséberi fogott egy történész kollektíva: az ókorról megjelenhetett még két kötet és egy harmadik a török megszállás periódusáról, de Magyarországnak a második világháborúba való bekapcsolódása miatt többek között e program végigvitele is lehetetlenné vált. Az ókortól Buda visszafoglalásáig terjedően legalább vannak segédkönyveink. Szemléletük ugyan rég túlhaladott, az új és újabb kutatási eredmények után tényanyaguk is erősen hézagos, mégis használhatjuk őket frissebb, jobb összefoglalások híján. A XVII—XVIII. századról már csak az előbbieknél is avittabb Peissner József-féle vezérfonalat találjuk, amely csak Pesttel foglalkozik. Az újabb periódusokról csak részletmunkákat, különböző típusú gyűjteményekben szétszórtan található adalékokat, kisebbnagyobb tanulmányokat, főként történeti, társadalomtudományi folyóiratokban, a Tanulmányok Budapest múltjából sorozat köteteiben és adatok tíz és tízezreit a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár által az 1960-as években kiadott „Budapest történetének bibliográfiája" 1 — 6. köteteiben találunk, amelyek azonban csak heterogén értékű nyomtatott forrásokhoz kalauzolnak.
