Századok – 1973
Történeti irodalom - Laczkó István: A magyar munkás- és társadalombiztosítás története (Ism. L. Benke Zsófia) 774/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 775 munkaereje helyreállításához, élete fenntartásához. A kapitalista körülmények között élő munkásnak — akinek tartaléka rendszerint nincs — e támaszra annál nagyobb szüksége van, mert számára a munkából való kiesés gyakran a nyomort jelenti. Ezért a munkásmozgalom korai követelései közé tartozott a munkabiztosítás megszervezése illetve kiszélesítése; a biztosítás története így szorosan a munkásmozgalom történetéhez kapcsolódott. A munkásbiztosítás fejlődését mindig a politikai, gazdasági és társadalmi tényezők együttes hatása lendítette előre vagy gátolta, mint ahogy mindig bizonyos közvetett vagy közvetlen visszahatással is volt ezekre. A magyar társadalombiztosítás történetéről — e nyilvánvaló fontossága ellenére — átfogó marxista jellegű történelmi feldolgozás nem készült. Ezért érdemel különös figyelmet Laczkó István „A magyar munkás- és társadalombiztosítás története" című — elsősorban a társadalombiztosítási szakemberek történeti tájékoztatására írt könyve. A szerző igen nehéz feladatra vállalkozott, amikor kis terjedelmű könyve keretei között végigkíséri a szerteágazó társadalombiztosítás valamennyi ágazatát a biztosítás kezdeteitől 1950-ig. A munka, amely témáját elsősorban kronológiai rendben tárgyalja, de egyes esetekben tárgyi szempontok szerint is tagolja, hét nagyobb részre oszlik. A könyv feltehetőleg azért kezdődik a bányatársládák kialakulásával, mert ennek gyökerei a XV. század végére nyúlnak vissza. Bár kevés történeti anyagra támaszkodva, de helyesen érzékelteti a szerző, hogy a kapitalista jellegű bérmunka már legkezdetibb szakaszában kitermelte a munkás spontán védekezését, mely a bérharcokon kívül az egymásrautalt munkások önsegélyezési kísérleteiben is megnyilvánult. így alakultak meg a bányász segélyszervezetek, a bányatársládák, melyek ugyan a XVIII. század közepéig még nem tekinthetők biztosító intézeteknek, de kétségtelenül ezekből alakult ki a többi kategória biztosítási rendszerénél jóval hamarabb a bányászbiztosítás. A többi iparág lassú fejlődése —mutat rá a szerző — nálunk csak a XIX. században hozott létre olyan bérmunkás réteget, mely a kizsákmányolással szembeni védekezés egyik formájaként létrehozta a különböző segély egy leteket. A többnyire kis létszámmal, egymástól elszigetelten működő és igen rövid életű egyesületek azonban a biztosítás kialakulásának csak előzményeit jelentik, bár volt közöttük olyan is, mely mint ipartestületi betegsegélyező egylet élt tovább. Az 1870-ben a fejlődő munkásmozgalom hatására és azzal szoros kapcsolatban alakult általános Munkás Betegsegélyző és Rokkantpénztár tekinthető a magyar munkásbiztosítás alapjának. A segélyező egyletek és a Pénztár fejlődése viszonylag rövid idő alatt olyan szintet ért el, hogy az 1884: XVII. ipartörvény már intézményesen foglalkozott a biztosítással: szabályozta a betegsegélyező pénztárak létesítését, valamelyes munkáltatói hozzájárulást vezetett be, és ha nem is egyértelműen, de már a későbbi kötelező biztosítási rendszer felé mutató tendenciával is rendelkezett. Néhány évvel később az 1891: XIV. t. c. tette kötelezővé a biztosítást, mégpedig a munkásság meglehetősen szóles kategóriái számára. Ezen túlmenőleg meghatározta a pénztárak típusait, rögzítette a szolgáltatások fajtáit és mértékét, a munkáltatókra és munkavállalókra háruló járulókokat. Mint a biztosítás történetének következő nagy állomását mutatja be a szerző az 1907: XIX. t. c.-t. Ez a törvény tette kötelezővé a baleseti biztosítást meghatározott munkáskategóriák számára ós központosította a betegségi biztosítást; létrehozva az Országos Munkás Betegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárt, a biztosítás állami felügyeleti szerveként pedig az Állami Munkásbiztosítási Hivatalt. Az 1907: XIX. t. c. újra megszabta a betegségi és meghatározta a baleseti biztosítási járulékokat és járadékokat, a biztosítási kötelezettség alá vont munkáltatók munkavállalók jogait és kötelezettségeit, megteremtve egy szerteágazó és bár korántsem tökéletes, de áttekinthetőbb biztosítási szisztémát. 14*
