Századok – 1973

Történeti irodalom - Lorant André: Le compromis austro–hongrois et l’opinion publique française en 1867 (Ism. Frank Tibor) 757/III

758 TÖRTÉNETI IRODALOM 758 nisztériumi levéltár eddig feltáratlan anyagából (Correspondance politique: Autriche) állítja össze a Gramont-misszió történetét, és fontos szerepet tulajdonít a követnek abban, hogy a francia kormányzat Ausztria létezését átmenetileg történelmi szükségszerűségként értékelte. Lorant munkájának legfontosabb eredményeit a középső részben közli (A francia — osztrák közeledés és a közvélemény, 67—149. 1.). Előbb áttekintést kapunk az ún. „salzburgi politika" előzményeiről, a porosz — francia közeledés kudarcáról, magáról a salzburgi osztrák — francia császártalálkozóról és annak eredménytelenségéről. E diplomáciatörténeti bevezetést követik a francia közvélemény alakulását taglaló, igen sok új adatot és érdekes összefüggéseket is feltáró fejezetek. Lorant gondosan áttekinti a korabeli francia sajtó csaknem minden, 1866 második felében és 1867-ben közölt, a témával kapcsolatos állásfoglalását. A kiegyezés megítélését külön vizsgálja a bonapartista újságokban (Le Constitutionnel, L'Etendard, La Patrie), a poroszbarátnak tekintett lapokban (La Liberté, L'Opinion Nationale, Le Siècle, L'Avenir National, Le Journal des Débats), a liberális színezetű orleanista publicisztikában (La Presse, Temps, La Revue des Deux Mondes) és a legitimista sajtóban (La Gazette de France, Le Monde). A lapvélemények — természetszerűen — nagyon eltérőek. Egy közös vonásuk azonban kétségtelenül megfigyelhető: kevés kivétellel valamennyien üdvözlik Ausztria újjászületését. Az új Ausztriának azonban a francia politikai közvélemény — érthető módon — elsősorban mint potenciális poroszellenes szövetségesnek örül: a Poroszországtól való félelem, nem pedig az osztrák vagy a magyar fél érdekeinek értékelése rejlik a kiegyezés csaknem egyöntetű támogatása mögött. Lorant megállapítása szerint a franciák a magyar problémával szemben egyébként is értetlenül álltak. Nem fogták fel az alkotmányjogi kérdések jelentőségét, pontosabban — s erre már a szerző nem mutat rá világosan — azt, hogy a jogi argumentumok mögött döntő társadalmi-politikai kérdésekről folyó vita húzódott meg. Részben ebből is adódott, hogy a dualista modell helyett a legtöbben szívesebben láttak volna egy föderalisztikus megoldást, s még akik elfogadták a dualizmust, azok is rugalmasabb, új szerkezeti változásokra kész államalakulatot képzeltek el, amelyben a Duna-medence népeinek fokozatosan több önállóság juthat. A nemzetiségek, illetve az államszerkezet jövőjével kapcsolatos illúzióknak szerepük volt azután abban, hogy a Monarchia német-barát külpolitikája és nemzetiség-ellenes belpolitikája csalódást és kiábrándulást okozott Franciaországban, s a francia politikát végül is Monarchia- és (a „magyarságot" a dualista kormányzattal azonosítva) magyar-ellenessé tette. Lorant helyesen állapítja meg: a szerkesztőségek állásfoglalásának fejlődése a francia kormány külpolitikájában bekövetkezett változásokat tükrözi. A szerző már könyve bevezetőjében (A kormány és a közvélemény, 5—17. 1.) bővebben tárgyalja, hogy a kormányzatnak milyen eszközei voltak a sajtó nagy részének ellenőrzésére, s ennek révén a közvélemény befolyásolására. A Bureau de la Presse, melyet 1864-ben a Belügyminisztériumhoz csatoltak, napról napra követi a sajtót (surveillance des journaux) és tájékoztatja a kormányzatot. Igyekszik emellett a párizsi lapokra befolyást is gyakorolni, sőt kézben tartja az információs forrásokat is. Lorant egyenesen arra a következtetésre jut, hogy a kormányzati irányelvek maghatározó szerepet játszanak a közvélemény alakulásában. Könyvének legeredetibb, módszertani szempontból is legizgalmasabb részlete A közhangulat és a „Salzburgi politika" (139—149. 1.) című fejezet. Az Archives Nationales gyűjteményében őrzött egykorú prefektusi és főügyészi jelentéseken alapul, és Ain-től Yonne-ig, Agen-tól Toulouse-ig áttekinti a közhangulat változásait 1866 — 67-ben. Meglepő, hogy milyen erősen élnek még ebben az időben is az 1815-i porosz invázió emlékei Franciaországban: a népi tömegek érzelmei már akkor Ausztria felé fordulnak, amikor még a hivatalos politika nem tűzi napirendre a dunai birodalommal való szövetség kér-