Századok – 1973

Történeti irodalom - Lorant André: Le compromis austro–hongrois et l’opinion publique française en 1867 (Ism. Frank Tibor) 757/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 759 dését. A luxemburgi válság idején fokozódik a Poroszországgal kapcsolatos ellenérzés, a salzburgi találkozó után pedig kifejezett rokonszenv tapasztalható a Habsburg-monarchia iránt: a francia ember újra európai érdeknek tartja az osztrák birodalom fennmaradását. A hangulatjelentések azt is jól tükrözik, hogy — fóként a 60-as évek közepén jelentkező gazdasági problémák következtében — fokozódik a bizonytalanság, a nyugtalanság érzete. A kiábrándultság a legszélesebb rétegeket érinti: megrendül a császári rendszerbe vetett bizalom. A kiegyezést követő időszak államközi kapcsolataival foglalkozik Lorant művének zárórésze (A kiegyezés ésa potenciális szövetség, 151 —192.1.). A francia külügyminisztérium levéltárának egy másik állományában (Correspondance commerciale: Vienne) őrzött, a szerző által feltárt iratanyagra épül a Monarchia és Franciaország kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatairól írott fejezet. Lorant előbb a francia—osztrák kereskedelmi szerződés létrejöttének körülményeit ismerteti, majd bemutatja, hogy a Monarchia politikai stabilitása milyen kedvező hatást váltott ki a párizsi tőzsdén. Meglepő, hogy móg a külföldi részvényesek megadóztatásának 1868-as terve sem rontja meg a francia— osztrák kapcsolatok kedvező alakulását, s a francia kormány pénzügyi áldozatokra is kész Bécs iránti jóindulatának bizonyítékaként. Szűkebben vett magyar vonatkozása van annak a néhány oldalnak, melyen a szerző a magyar gabona franciaországi behozatalának tervével foglalkozik. Figyelemre méltóak itt azok az adatok, melyek a magyar mezőgazdaság iránti francia érdeklődés intenzitását dokumentálják. Ez vezet végül is a budapesti francia konzulátus felállításához 1868-ban. A francia—osztrák katonai szövetség lehetőségeiről írott utolsó fejezetnek a francia—porosz háború előtörténetének szempontjából van jelentősége. Lorant megvizsgálja Magyarország állásfoglalását a tervezett osztrák —francia szövetség kérdésében, és kutatásai nyomán — kimondva-kimondatlan — annak a meglepetésnek a története rajzolódik ki előttünk, amely a francia kormányzatot a magyar politikai vezetés egyre növekvő külpolitikai szerepének fokozatos felismerésekor érte. A Poroszország ellen kiélezett osztrák—francia szövetség tervét ugyanis — az osztrák-németek mellett — éppen a magyar politikusok hiúsították meg, akiknek nem volt érdekük, hogy Ausztria visszanyerje Königgratznél elvesztett pozícióit. Összefoglaló következtetéseiben (193—204. 1.) Lorant megállapítja: az osztrák— magyar egyezkedés időszakában, különösen pedig a porosz — osztrák háború és a luxemburgi válság után a francia politika, csakúgy mint az ország közvéleménye, majdnem egységesen az újjáalakuló Ausztria mellett foglalt állást. A francia császár a születő dunai nagyhatalomban hatékony ellenszert látott a fenyegető porosz veszedelemmel szemben, és igyekezett a Monarchiát szövetségesévé tenni. A francia kabinet felismerte a kiegyezés nemzetközi jelentőségét, de némileg értetlenül állt a magyar fél által hangoztatott jogi argumentumokkal, a kiegyezés egyes belpolitikai vonatkozásaival szemben. Ez magyarázza részben azt is, hogy Franciaország később nem volt képes megnyerni a magyar politikát szövetségi elgondolásainak. A francia politikai kommentátorok egy része azt is megérezte, hogy a dualizmus, illetve a magyar kormányzat nemzetiségi politikája már genezisében aláássa az újjászerveződő államtestet. Könyvének e rövid szemléje is meggyőzhet bennünket arról, hogy Lorant munkája értékes eredményeket hozott. Éppen a mű kiemelkedő színvonala és a szerző igényes munkamódszere késztet azonban arra, hogy ne hallgassuk el néhány észrevételünket. Lorant szemléletmódját, úgy tűnik, több vonatkozásban is egyfajta differenciálatlanság jellemzi. Megfigyelhető ez egyebek között mind a magyar, mind pedig a francia politika értékelésénél. A szerző alapjában kritikátlanul veszi tudomásul azt a tényt, hogy az egykorú francia politikai gondolkodás nem tett különbséget kormánypárt és ellenzék között a dualista Magyarországon. A franciák általában nem látták meg, hogy 14*