Századok – 1973

Történeti irodalom - Lorant André: Le compromis austro–hongrois et l’opinion publique française en 1867 (Ism. Frank Tibor) 757/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 757 való fenntartása volt, amit a kor demográfiai viszonyai nagyon megnehezítettek, és a házasság a családi politika eszköze volt. A réteg zártságát fenntartandó három házassági formát alkalmaztak: az ikerházasságot (testvérek testvérekkel), visszatérő házasságot (amikor két család közt minden egyes, vagy minden második nemzedékben létrejön a családi kötelék), végül a rokonházasságot. így azután — annak elvi kimondása nélkül — lényegében gyakorlatban az egyenjogú házasság érvényesült. Miként már bevezetőben említettem, Fügedi munkáját igen jelentősnek kell tartanunk, a XIV—XV. század társadalom- sőt intézménytörténetének feldolgozásához nélkülözhetetlen segédkönyv. Kritikai megjegyzéseim a munka legfőbb mondanivalóit nem módosítják. Meg kell még említenem, hogy ez az impozáns munka nem jöhetett volna létre a korszak valamennyi arisztokrata családja genealógiájának feldolgozása nélkül. Sajnos, ezt az anyagot helyhiány miatt nem közölhette. Véleményem szerint ez a kitűnő, és jelenleg csak sokszorosított formában rendelkezésünkre álló könyv megérdemelné, hogy új kiadásban, nyomtatásban és a genealógiai bizonyító anyagot is tartalmazva, jelenjék meg. KTJBINYI ANDRÁS ANDRÉ LORANT: LE COMPROMIS AUSTRO-HONGROIS ET L'OPINION PUBLIQUE FRANÇAISE EN 1867 (Genève, Librairie Droz. 1971. ХП, 240 1.) A francia—magyar kapcsolatok kutatásának komoly hagyományai vannak. Irodalomtudósok és történetírók évtizedek óta munkálkodnak e szerteágazó s olykor meglepően gazdag hagyaték feltárásán. Éppen itt, francia—magyar viszonylatban alakult ki leginkább annak a kutatási területnek a módszertana is, melynek feladatát a magyarságról külföldön kialakult kép bemutatása alkotja. A történeti vizsgálódásnak ez az iránya ma különösen időszerű, hiszen a legutóbbi években jelentősen megnőtt az érdeklődés nemzeti történelmünk nagy fordulóinak, fontosabb mozzanatainak külföldi megítélése iránt. A Franciaországban működő, magyar származású Andre Lorant nemrégiben megjelent munkájával tehát a kutatásnak egyszerre két vonulatához is kapcsolódik: adalékokat nyújt a francia-magyar viszonylatok történetéhez, s egyben hozzájárul az osztrák—magyar kiegyezés nemzetközi megítéléséről eddig kialakult képhez. A kiegyezéssel kapcsolatos francia nyelvű munka időszerűségét már évekkel ezelőtt jelezte az a tény, hogy a párizsi Gujas kiadó 1968-ban újra szükségesnek tartotta kiadni Louis Eisenmann eredetileg 1904-ben megjelent kötetét (Le compromis austrohongrois de 1867). Bizonyára nem véletlen, hogy — fél évszázaddal a Monarchia felbomlása után — Lorant másként közelít a kérdéshez ós más célt tűz maga elé, mint az egykori dijoni, majd párizsi professzor a századfordulón. Míg Eisenmann figyelmét csaknem teljesen belpolitikai kérdések kötötték le, Lorant európai keretbe állítja a problémát. A kiegyezés őt elsődlegesen francia szemszögből érdekli, s azt a folyamatot vizsgálja, ahogyan a francia politika ós közvélemény eljut e jelentős nemzetközi esemény szinte egyöntetű igenléséig. A könyv első része (Az ausztriai alkotmányreform ós III. Napóleon politikája 19 — 66. 1.) tulajdonképpen bevezető az érdemi fejezetekhez. Rövid áttekintést kapunk itt előbb a francia kormány és a Kossuth-emigráció kapcsolatáról az abszolutizmus korszakában; majd — ,,a remény és csapások kora" után — a Tuileriák és Bécs viszonyáról, Gramont herceg diplomáciai küldetéséről olvashatunk. Lorant elsősorban a külügymi-13 Századok 1973/3