Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
68 FÖLDESI BÉLA mányzati jelleggel bíró coetust alkottak, amely 2 centuriára és 20 decasra oszlott. A centuriák élén a eenturiók, a decasok élén a decuriók álltak. Az egész ifjúság élén a király, a rex adolescentum állott, akit egy évre választottak és megkoronáztak. A király kalapján is megkülönböztető díszt viselt.1 3 Minden évben a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején gyűlést tartottak, ahol fél évre megválasztották a többi tisztségviselőt is. Ezek a következők voltak: két censor, a király helyettesei és az erkölcs legfőbb őrei; a praefectus vagy előljáró, aki felelős volt a katonai gyakorlatokért és a játékok levezetéséért; jelentős helyet foglalt el a tisztségviselők sorában az orator, az ifjúság szónoka, aki a hivatalos beszédeket tartotta; a secretarius a gyűlések jegyzője; az aedilis a közösség gazdája, a belső ügyek szervezője és intézője; a musicus vagy templomi előénekes; és a praeco, aki egy személyben volt felügyelő, hírnök és a kiszabott büntetések végrehajtója. Azok a tanulók, akiket az iskola anyakönyvébe beírtak, eskü alatt megfogadták, hogy az iskola törvényeit betartják, feletteseiket tisztelik és utasításaikat elfogadják. A református kollégiumok szervezeti élete hasonló az evangélikusokéhoz azzal a különbséggel, hogy nincsenek századok és tizedek, nincs király. Az ifjúság önkormányzata itt is érvényesül, vezetője a senior, akit a tagság választ és a tanárok megerősítik tisztségében. A senior az iskola vagyonának legfőbb őre és kezelője. Sárospatakon például hosszú évtizedeken át a kollégium tanárait a senior fizette. A senior mellett 9 tanácsos működött, akiket primariusoknak neveztek. Az egyéb tisztségviselők közül jelentős szerepe volt az oeconomusnek, a gazdának, akit az evangélikus szászoknál aedilisnek neveztek. Feladata volt a csendre és rendre ügyelni, ellenőrizni a lefekvést és felkelést, az előadásokon és a templomban való megjelenést, s ami igen lényeges, a heti kétszeri takarítást. A tanulók sorából választották a corycaeusokoX, is, akik azt a feladatot látták el, hogy a többiek szabálysértéseit feljegyezték és jelentették a seniornak. Az 1657. évi debreceni iskolatörvényben már említés történik a contrascribáról, az első ellenőrről, aki köteles volt feljegyezni elsősorban azokat, akik a templomból, temetésről és az előadásokról hiányoztak. Hasznos feladatot töltött be a coquus, a szakács, aki az ételek behordásáért és szétosztásáért felelt; az explorator a fürkésző, figyelő, aki mindennap kiment a városba, hogy megtudakolja, hol lesz valahol, valamilyen ünnepség, ahova azután legálisan kimehettek kéregetni; a lotor vagy mosogató, aki étkezésnél a tányérokat felterítette és étkezés után elmosogatott; a vigil vagy éjjeliőr ós a custos, aki nappal őrködött. Mindkét helyen megtaláljuk a provisort vagy praebitort, aki a napi járandóságot osztotta ki.14 Tanulmányi munka tekintetében a tanulók — nagy általánosságban — két csoportot alkottak. Az egyik csoportba azok a tanulók tartoztak, akik elemi vagy gimnáziumi tanulmányokat folytattak, a másik csoportba a felsősök, akik hazai tanulmányaik befejezése után lelkészi vagy tanítói állást vállaltak, vagy pedig külföldön folytatták magasabb szintű képzettséget jelentő tanulmányaikat. Anyagi ellátottságuk viszont több csoportot hozott létre. Az első csoportba azok a tanulók tartoztak, akik semmilyen anyagi alappal nem rendelkeztek, így tehát koldultak, 13 „Rex diademate supra pileum, si volet, utatur." Franki Vilmos : A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Budapest. 1873. 28. 1. 14 A coetus keletkezéséről, magyarországi meghonosodásáról, az egyes tisztségviselők elnevezéséről és feladataikról részletesen írnak: Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. I. köt. Budapest. 1881. — Nagy Sándor : A debreceni kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig. Kerettörténet. Debrecen. 1940. Valamint Daxer Oy. és Franki V. i. m.
