Századok – 1973

Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I

KÖZLEMÉNYEK Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban* A XVI. és XVII. század viszonyai között a három részre szakadt országban nem szűnt meg teljesen az iskoláztatás. Különösen a Felvidéken, a Tiszántúlon és Erdélyben találunk kiemelkedő iskolaközpontokat. Lelkes szervező és vezető, magasképzettségü és áldozatvállaló tanítók harcolva a sok nehézséggel és nélkülözéssel, iskolákat szerveztek és tartottak fenn. Az iskolák szervezésébe és vezetésébe bekapcsolták a városok tanácsi vezetőit és a földesurakat is, igyekezve ezzel a fenntartás anyagi alapját biztosítani. A földesúri iskolaszervezés tipikus példája a sárospataki kollégium története, ahol 1526 után a Perényiek — előbb Péter, majd annak fia Gábor — hatalmas vagyonukra és befolyásukra támaszkodva jelentős munkát végeztek az iskola megteremtésében.1

Ez a megállapítás vonatkozik a rövidebb-hosszabb életű mezővárosi iskolákra is, melyeknek megalakulása és megszűnése nemcsak az adott település tulajdonosainak személyi változásától függött, hanem a környező nagyobb városok szívóhatásától is. Ilyen fejlett mezővárosi iskola volt például a Medgyes közelében levő Berethalom, amelyik 1572-ig méltó , vetélytársa volt Medgyesnek.2 Az 1500-as évek közepén megalakuló protestáns iskolák nagy többségének életét ' elsősorban mégis az egyház és a városok összefogása jelentette. A XVI. századi társadalom szerkezeti összetételének ismeretében ezt az összefogást és a vezetők többségének azonosságát — amikor a városi tanácsok vezetői egyházi funkciókat is betöltöttek és viszont — törvényszerűnek mondhatjuk. Egyik sem létezhetett a másik nélkül, amit a században tartott zsinati határozatok tételesen bizonyítanak.3 A felvidéki bányavárosok, valamint a jelentősebb iskolavárosok közül Debrecen, Gyulafehérvár és Marosvásárhely iskolatörténete azt is bizonyítja, hogy az iskolákat fenntartó városi polgárok és gazdag kereskedők elég korán felismerték, hogy az egyházi iskola teljes koncepciójában már nem felel meg a kereskedő polgár társadalmi és műveltségi igényeinek, ós egyre több meglevő egyházi iskolát alakítanak át városi iskolává. Amikor mindezt tényként fogadjuk el, azt is világosan kell látnunk, hogy ez az átalakulás csak a tanítandó tantárgyakra vonatkozott, a felügyeleti hatáskör továbbra is az egyház és a város vezetőit illette meg. * Részlet a szerző „А XVII. századi magyar testkultúra tükröződése az iskolatörvényekben" c. bölcsészdoktori értekezéséből. 1 Marton János: A sárospataki református főiskola története. Sárospatak. 1931. 17. 1. 2 Fr. Teutsch írja: „Birthälm ist ein Marktflecken in der Nähe Mediaschs, mit diesem in vielfache Streitigkeiten um die Vorortschaf t verwickelt, die erst 1552 mit dem endgültigen siege Mediaschs endigten erhielt es von 1572 erneuerte Bedeutung durch die Thatsache, dass es Sitz des evangelischen Bischofs (Superintendenten) wurde." Friedrich TeiUsch: Die siebenbürgisch sächsischen Schulordnungen. Mon. Germ. Paed. VI. Berlin. 1888. LXII. 3 Kiss Áron : A XVI. században tartott magyar református zsinati határozatok végzései. Budapest, 1882.