Századok – 1973

Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I

DEÁKÉLELMEZÉS A XVII. SZ.-BAN 65 Azonban az egyház és a városok összefogása nemcsak az iskolák szervezésében és felügyeletében nyilvánult meg legkézzelfoghatóbban, hanem az iskolák anyagi alapjának biztosításában. Szűcs I. írja, hogy „Debreczenben [az 1500-as években] városi tanodák, vagyis olyan iskolák léteztek, melyeket az akkori időben is tehetős városi község saját költségén tartott fönn s világi állású tanítókkal látott el."4 Az oktatás magas színvonalat érhetett el, amit megerősít Békefi R. is, amikor a külföldi iskolalátogatást hozza párhuzamba a hazai iskolák színvonalával, levonva belőle azt a következtetést, hogy „ahonnét sűrűn látogatták a külföldi egyetemeket, ott biztosra vehetjük, hogy városi iskola, még pedig magasabb képzettséget nyújtó városi iskolák voltak."5 A régi városi jegyzőkönyvekben gyakran szerepel a schola nostra (mi iskolánk) és a schola oppidi (városi iskola) kifejezés, ami szintén arra utal, hogy az iskola nemcsak helyileg volt a városban, hanem a városok vezetői és lakói valóban sajátjuknak ismerték el és tehetségükhöz mérten támogatták. S. Szabó J. a kor egyik kiváló ismerője írja az iskolák szervezéséről, hogy „az Alföldön, első renden Debrecenben és Váradon az iskoláknak és eklézsiáknak, a tudomány és műveltség e két emeltyűjének támogatói és alapítói jórészt a magyar tőzsérekből kerültek ki". Röviden meg is magyarázza, kik voltak a tőzsérek. „A tőzsérek iskolázott, írástudó emberek. Az írástudó deákok, a litteráriak egyrésze ugyanis kereskedői pályára lépett. Így keletkezett Debrecenben egy intelligens, művelt középosztály, többnyire kereskedőkből és néhány iparosból meg földbirtokosból, melyből kerültek ki aztán rendszerint a város vezető elemei."6 Az új protestáns iskolák megalakulása és az egyházi iskolák világiasodása — amely meglehetősen lassú és egyenetlen fejlődési folyamat volt — a XVI. század közepén kezdődik, de számunkra azért is fontos ez az időszak, mert — mindezzel párhuzamosan ós szükségszerűen — ekkor jelennek meg az első iskolatörvények. Ezekben az iskolák belső életének magatartási normáit meghatározó, szabályozó törvényekben — a tanítandó tantárgyak ós tananyag felsorolása mellett — az iskolák vezetői igyekeztek őrködni a mindenre hajlamos és sok veszélynek kitett tanulóik felett, akik több esetben visszaélve a bizalommal és túlzott önállósággal, komoly problémákat okoztak az iskolák vezetőinek, a város elöljáróinak éa lakóinak egyaránt.7 A nagyobb iskolák hatása jelentősen érvényesült. Összehasonlítva a megjelent iskolatörvények fejezeteit, össztartalmát és szerkezeti felépítését, az eltérések mellett igen sok hasonlóság, sőt azonosság fedezhető fel. Ez az azonosság elfogadható, hiszen valamennyien szinte egy forrásból merítettek. Az erdélyi evangélikus szászok iskolatörvényük alapját Németországból hozták magukkal, s azokat a Luther és Melanchthon szellemében tanító Honterus János öntötte szervezett formába, lerakva ezzel az erdélyi evangelikus szászok iskoláinak alapját.8 Az 1 Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme. I. köt. Debreczen. 1872. 146. 1. 5 Békefi Bemig : A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1906.49. 6 S. Szabó József: Műveltségi állapotok főként az iskolázás Debrecenben a reformáció korában. A debreceni Tisza István Tudományos Társaság I. osztályának kiadványai. I. köt. 8. sz. Debrecen. 1924. 7. 1. 7 Az iskolatörvények tételes ismeretében ez az állítás bizonyított, hiszen több iskolatörvényt a tanulók ismétlődő fegyelemsértése miatt hoztak. Két legjelentősebb iskolatörvényünk az 1621. évi sárospataki, és az 1657. évi debreceni is ilyen körülmények között jött létre. 8 Honter(us) János (családi nevén Grass, 1498 — 1549) brassói születésű, 1515 — 1532 között Bécs, Krakkó majd Basel növendéke volt. Baselban kitanulta a könyvnyomtatás és könyvkötés alapismereteit. Hazatérte után 1539-ben nyomdát nyit Brassóban, amely még halála után is nevét viselte. Magyar Életrajzi Lexikon. I. köt. Budapest. 1967. 735. 1. 5 Századok 1973/1