Századok – 1973
Közlemények - Anderle Ádám: A 48-as magyar emigráció és Narciso López 1851-es kubai expedíciója 687/III
706 ANDERT.E ÁDÁM az 1848-as európai forradalmak hatására a Karib-térségben jelentkező krízis forradalmi szervezkedéseitől való aggódás jegyében született. Az aggódás fő oka az, hogy az 1848-as francia forradalom az Antillák francia gyarmatain felszabadította a rabszolgákat.10 9 Ez az 1840-es évek angol rabszolgaellenes kampányával egyetemben11 0 igen nyugtalanítja az anyaországot, de a kubai rabszülgatartókat is, akik attól félne k, hogy egy spanyolországi forradalom a franciához hasonló an (angol nyomásra) eltörölheti a rabszolgaságot. Ez_ a félelem az oka elsősorban annak, hogy a kubai cukorültetvényesek egy, elsÖBorban az USA-val való gazdasági kapcsolatokban érdekelt csoportjában, éppen 1848—1852 között, az annexió gondolata felmerül. E periódusban tehát az annexió a 48-as forradalmaktól való félelmet (mely Kubában elsősorban a rabszolgafelkelésektől való félelmet jelenti), angolellenességet, az anyaország.erejében való kételkedést (annak katonai gyengesége miatt) tartalmazza. S ezt erősítik, bátorítják az USA déli, rabszolgatartó körei. A legfontosabb elem a négerlázadásoktól való félelem. Concha főkapitány jelentése — mely alig valamivel López akciója előtt íródott — is ezt tartja fő veszélynek. Szerinte a színes rabszolgák azok, akik szabadságuk megszerzése érdekében bármüyen eszközt megragadnak, s „félelmetesek lesznek, ha támogatja őket egy többé-kevésbé jelentékeny erő". De a főkapitány úgy látja, nem lennének szövetségeseik. Sem a kreolok, bármi is legyen véleményük a kormányról, sem a színes szabadok, akiknek egyrészt számuk kicsi, és — mint Concha mondja — a faji testvéreikkel való kötelékeik elég lazák, másrészt a kormány által adott kis kedvezések miatt nem fogják vállalni egy lázadás kockázatát. Concha megvizsgálja a kreol, tehát a fehér lakosságot, s három részre osztja őket: kubai kreolok, külföldiek és tenggjeatújj spanyolok. E három csoportot nagy- és kisbirtokosok, kereskedők, néhány iparos (gyáros), orvosok, ügyvédek, papok, tanárok és tisztviselők, valamint az ún. gua^iros alkotják, akik saját vagy bérelt földet művelnek, ingeniókbaxi, cafetales-ben, építkezéseken dolgoznak. Hogy a Spanyolországot illető vélemények „megromlottak" Kubában, Concha gazdasági-politikai okokkal magyarázza. A sziget gazdasági ereje, hatalma igen megnőtt, ugyanakkor, amikor az anyaország politikai ereje hanyatlott, s a sziget kormányzása nem mindig Kuba érdekeit tekintette. A gőzhajó használatával a kommunikáció nőtt az USA-val, gépi berendezéseket is onnan hoztak; sokat utaztak a kubaiak, s ami még rosszabb — mondja Concha —, a gazdagok fiai az USA-ban tanultak, s visszatérve propagálták a megismert nézeteket, melyek szemben álltak a kubai intézményekkel. De, jegyzi meg végül Concha, „a birtokosok és kapitalisták tudják, mit kockáztatnak egy zűrzavarban", s ez a félelem semlegesíti nézeteiket. A számbelileg hatalmas guajiros-iól a főkapitány véleménye a következő: „A guajiros, melyek egy forradalom esetében a lázadók hadseregét alkothatnák, nem mindanynyian akarják a sziget elszakadását a metropolistól." A kormány okos politikával leszerelheti azokat is, akiket megfertőzött a forradalmi szellem. 109 Ezt, mint az annexiós törekvésekben a fő okot, hangsúlyozza Chain-, i. m. 83. 1. Guerra y Sanches: i. m. 466. 1. Guerra y Sanchez lábjegyzetben idézi egy kubai kortárs írását, mely hangsúlyozza, hogy a francia lépés az angolok aboliconista politikájával együtt milyen nagy veszélyt jelent Kubára. 110 Benyhe János a Manzano kötethez írott előszavában az angol abolicionizmus lényegét fogja meg, amikor megemlíti, hogy az angol Maddennél, aki a rabszolgakereskedés üldözésére alakult spanyol—angol bizottság vezetője, s Manzano kötetét 1840-ben angolul kiadja, az ösztönzők közt nem kis szerepet játszik az a tény, hogy-a kubai cukortermelés háttérbe szorította a bérmunkával dolgozó jamaicai cukortermelést. I. m. 9. 1.
