Századok – 1973
Közlemények - Anderle Ádám: A 48-as magyar emigráció és Narciso López 1851-es kubai expedíciója 687/III
NAB.CISO LÓPEZ KUBAI EXPEDÍCIÓJA 723 érdekeltségek is ebben a periódusban. A vasútépítés angol tőkével indul meg, az első rézbányát is angolok nyitják, s a chilei réz megjelenéséig az angolok fő rézszállítója Kuba volt.100 A dohány, bár a cukorral vívott évszázados küzdelemben vereséget szenvedett, az 50-es évek végéig még dinamikusan fejlődik. A dohányfeldolgozó ipar modernizálja módszereit, s a 40-es évektől jelentős koncentráció megy végbe itt is. Nagy műhelyek jönnek létre. A koncentráció jellege itt más: míg a cukoriparban a koncentráció a gépesítés alapján ment végbe, itt a munkások létszámának növelésével járt. Ez időben kb. 14 000 dohánymunkás van Kubában (elsősorban Havannában), melyből kb. 9000 fehér, 6000 néger munkás.101 A dohányexport fő piaca ekkor Spanyolország; a gyarmati adminisztráció maga is segíti a dohánytermelést ebben az időben.10 2 A kubai 1850-es évek gazdasági-társadalmi helyzetéről adott rövid leírást egyébként olyan kortársi magyar könyv is megerősíti, mint Rosti Pál Úti emlékezetek Amerikából10 3 című műve, mely különösen a cukor és dohány vonatkozásában ad szemléle-TEsrés reális, a statisztikákkal egyező képet. Az ugyancsak 48-as emigráns Rosti 1856-ban járt Kubában, в leírásában megjelennek a rabszolgákkal megművelt hatalmas cukornád ültetvények, az egyre inkább gőzgépet használó ingenio, a több százezer peso -jövedelmet élvező nagybirtokos, és a kubai társadalom másik jellemző alakja, a dohánytermelő veguero. „Egy-egy dohányföld ritkán nagyobb 100 holdnál s a neve »vega«" "~^=~irja Rosti, „így nevezik magát a dohánytermesztést is. Ezen birtokosok többnyire kisebb mezei gazdák, kiknek Habanában már évek óta bizonyos vevőik vannak . . ." Rosti szerint (s ez a statisztikákkal összecseng) Havannában kb. 150 szivargyár van, egy-egyben 60—90 munkással.104 Rosti arról is tudósít, hogy amikor egy-egy cukorfeldolgozóban 5—600 néger dolgozik, mellettük már — a rabszolga utánpótlás elapadásával — éppen időben megjelennek a kínai munkások is.10 5 Rosti arról ír: az USA déli rabszolgatörvényeivel, szokásaival, mentalitásával összehasonlítva, ez a rendszer valamivel enyhébb, lehetőség van már ez időben a felszabadulásra, s hogy a szabad négerek száma sok ezerre rug, s jelentős a mulattok száma, mélyben bizonyítékot lát arra, hogy a feketével szembeni értékítélet más, mint az Egyesült Államokban.106 Ha Rosti megjegyzéseiben — elsősorban az erős kreol értelmiségi réteget illetően, mely a rabszolgatartás ellensége — van is megfontolásra érdemes elem, a néger rabszolga Juan Francisco Manzano 1839-ben írott Önéletírása107 tanúság a rabszolgaság embertelen intézménye ellen. S bizonyítókok az 1840-es évtized sorozatos rabszolgamozgalmai, felkelései is. Ugyancsak ezt tanúsítja Concha kubai főkapitánynak a spanyol kormányhoz intézett 1851. július 2-i jelentése.108 A főkapitány e jelentésében a kubai társadalom egyes rétegeinek, osztályainak egy forradalmi mozgalomhoz való lehetséges viszonyát vizsgálja. Ez e jelentés egyébként 100 J. Le Riverend: i. m. 177—178. 1. 101 Uo. 174—176. 1., José Rivero Muniz: Tabaco. Su história en Cuba. La Habana, 1965. T. II. 270. és azt követő lapok. 102 Muniz: i. m. 272—274. 1. 103 Megjelent Pesten, 1861-ben. 104 Rosti: i. m. 15-31. 1. 105 Uo. 26—28.1. Az első kínai szerződéseseket hozó hajó 1847-ben köt ki Kubában. 106 Uo. 25. 1. 107 Juan Francisco Manzano Önéletírása. Budapest, 1970. Európa Kiadó. 108 José Luciano Franco: La batalla por el dominio del Caribe. T. II. Revoluciones y conflictos internacionales en el Caribe. 1789—1854. La Habana. 1965. 333—335. 1.
