Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
52 TILKOVSZKY LORANT mázott lehető legszélesebb szélsőjobboldali nemzeti koncentrációs kormány létrehozásán fáradozott, azonban nem az általa kevésbé megbízhatónak tartott Teleki Mihály, hanem névleg továbbra is Sztójay, ténylegesen a miniszterelnökhelyettesnek jelölt Jurcsek Béla vezetésével, s ebben — ha Szálasi beleegyezik — a Nyilaskeresztes Párt részéről Budinszkynak, Hellebroftttffitclr" és Vágónak juttatott volna tárcát.77 Szálasit a partnerek nagy megkönnyebbülésére - személy szerint nem vette számításba egy koncentrációs kabinetnél, ellenben már ekkor számolt azzal, hogy végső szükségben magát Szálasit kell kormányalakítással megbízni. Höttl ezt az elgondolást ellenezte, mert Szálasit alkalmatlannak tekintette a kormányelnöki szerepre, s a teljes rendszerváltozás megrázkódtatásait nem tartotta megengedhetőnek az annyira súlyos katonai helyzetben.78 Egyelőre azonban Horthy ragadta magához a kezdeményezést a Lakatos-kormány kinevezésével, s hozzálátott a kibontakozást kereső manőverezéshez. Bäsch „tisztelgő látogatást" tett az új miniszterelnöknél is; ennek lefolyásáról az ő vallomása az egyedüli forrásunk: ,,A kormányváltozás után Lakatos miniszterelnöknél is tiszteletemet tettem, aki csak azt az egy kérdést tette fel hozzám, hogy hiszek-e a háború győzelmes befejezésében ? Válaszom az volt, hogy legfeljebb egy kiegyezéses békében. Lakatos miniszterelnök rövid megjegyzése ez volt: tehát reálpolitikát folytatsz; megértelek."79 Ha Bäsch utóbb magamentésül adta így elő a más forrásból nem ismert beszélgetés tartalmát, hitének megrendülése a német győzelemben nem lehetett mentség arra, hogy ennek ellenére tovább folytatta a Volksbund élén a „totális háborús bevetés" politikáját. Állítása szerint már 1943 vége óta orosz - német különbékében reménykedett, s az 1944 augusztusi romániai fordulat után különösképpen gondolhatta azt, hogy csak ez mentheti meg „életművét" a biztos pusztulástól. Bizonyára nem véletlen, hogy ugyanebben az időben, augusztus 30-án, Szálasi is az orosz -német kiegyezést pedzegette a hallgatásba burkolódzó Haller előtt, kifejtve, hogy „kedvenc gondolata a germanoszláv élettér egysége és szükségszerű kialakítása".80 Elképzelése, hogy a „Nemzetiszocialista Európaközösség" és a szocialista Szovjetunió szövetségén alapulhatna az eurázsiai kontinens új rendje, az 1939. augusztus 23-tól 1941. június 22-ig fennállott német szovjet egyezmény hamis értelmezésén alapult, és nem volt egyéb minden realitást nélkülöző agyszüleménynél. A romániai „gátszakadás" napirendre tűzte a „Südostraum" németsége kiürítésének kérdését. A III. SS-"toborzás" után az ezzel kapcsolatos feladatok jelentették a Volksbund utolsó nagy akcióját, a bomlás és a közelgő vég egyre sűrűsödő és súlyosbodó jeleivel. E kérdés vizsgálatába ezúttal nem bocsátkozva, a Volksbund vezetőségében támadt válság érzékeltetésére szorítkozunk. E válság gyökerei azokra az évekre nyúlnak vissza, amikor az erdélyi és délvidéki területgyarapodás folytán a trianoni országterület németségénél nemzetileg messzemenően öntudatosabb, és a nemzetiszocializmus szellemében nyíltabban és hatékonyabban szervezett németek tömegei tódultak be a Volksbundba. Ezek radikális, nyíltan nemzetiszocialista politikát követeltek Baschtól, aki viszont, a magyarországi viszonyok ismeretében lojális színezetű, 77 A Wilhelmstrasse és Magyarország. 711. sz. dok. (899. 1.). 78 Walter Hagen: i. m. 370-371. 1. 79 BM Arch. Bäsch Ferenc népbírósági pere. Bäsch vallomása. 80 Hungarista Napló, VI. k. 195. 1.
