Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
A VOLKSBUND UTOLSÓ ÉVE . 63 63 óvatos politikát folytatott, s külpolitikai megfontolásokból Berlin is állandóan erre intette. A radikális, ún. "világnézeti (weltanschaulich)"-szárny szemében Baseli és régi bajtársai ,,az öregek (die Alten)" voltak, akiknek — szerinte — „csak népi (nur-völkisch)"-irányzata egyre kevésbé tűnt kielégítőnek. Magyarország német megszállása után ez a radikális szárny elérkezettnek vélte az időt arra, hogy Bäsch ellen határozottabban is fellépjen. Friedrich Metzger és Gabriel Pillmayer voltak a Bäsch elleni feljelentés adatainak legfőbb gyűjtői; ezeket a budapesti német követség népiségügyi referense, Dr. Meckel továbbította 1944 nyarán „berlini illetékes helyekre".81 A Bäsch ellen felhozott vádak között előkelő helyet foglalt el 14 év óta tartó viszonya egy zsidó nővel. Az ügyet először a Hűségmozgalom kezdte feszegetni még 1943-ban, a köztudomásúan zsidóellenes Volksbund vezérének lejáratására, főleg Tolna és Baranya megyében. Ekkor Balla tanácsára Bäsch Kállay miniszterelnököt kérte meg, hogy állítsa le ezt a propagandát, amelyet a Volksbundon belüli radikális ellenzéke kihasználhat, hiszen magyar szempontból sem lehet ez érdek. Az egyik Budapestről tudósító német birodalmi „újságíró", Arthur Kornhuber révén azonban a Gestapo tudomást szerzett az ügyről és vizsgálatot indított, de legjobb barátja, és a népcsoportvezetésben helyettese, Georg Goldschmidt segítségével sikerült magát úgyahogy tisztáznia. Az ügy újabb felmelegítése 1944 nyarán, amikor a zsidók deportálása a magyarországi politikai helyzet egyik legkiélezettebb és legérzékenyebb kérdése volt, már nem maradhatott viszont súlyosabb következmények nélkü). Himmler Winkelmannt bízta meg az ügy kivizsgálásával és Bäsch kihallgatásával. Bäsch ez alkalommal megindokolta „mértéktartó" politikáját: egy erőteljesebben „világnézeti" vonalvezetés egyrészt fokozná a nehézségeket a magyar kormánnyal való együttműködésben, és felingerelné a népcsoport ellen a magyar közvéleményt, másrészt a népcsoporton belül is ellentétet szítana. A „zsidónő-ügyet" magánéleti szférába tartozó motívumokkal mentegette. Winkelmann tudomásul vette Bäsch védekezését, kijelentve, hogy nem ő illetékes a döntésre, hanem Himmler. Róla köztudomású volt, hogy Bäsch iránt határozott ellenszenvet táplált, amelyet az SS-Főhivatal vezetője, Gottlob Berger altábornagy állandóan szított is, hogy ezáltal még jobban kiemelje saját vejének, Andreas Schmidtnek kiváló teljesítményeit a romániai német népcsoport élén. Winkelmann augusztus végén hozta Bäsch tudomására Himmler döntését: a háború végéig maradjon helyén; végső elhatározás csak azután történik. Himmler bizalmasan megmondta Winkelmann-nak, hogy egyelőre ugyan nem akar cserét, de a háború után Bascht feltétlenül leváltja; Winkelmann adjutánsától, Krummholz SS-őrnagytól pedig állítólag azt hallotta Bäsch, hogy ügyében a háború befejezése után egy német birodalmi bíróság fog ítéletet hozni, de remélhető, hogy egy-két évi koncentrációs táborral megússza. Andreas Schmidt, akit Berlinben ért a romániai fordulat, átmenetileg Budapestre tette át székhelyét, és onnan szervezte a romániai németek szabotázsakcióit az előnyomuló román és szovjet csapatok hátában.82 Budapesti tartózkodása olyan kombinációkra adott alkalmat, hogy talán ő fogja elfog-81 BM Arch. Bäsch Ferenc népbírósági pere, Bäsch vallomása. 82 Dokumentation der Vertreibung der Deutschen aus Ost-Mitteleuropa. Band III. Das Schicksal der Deutschen in Rumänien. 176.1.
