Századok – 1973
Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II
KRÓNIKA 535 a paraszthadakhoz. 1514-ben a passzív antifeudális ellenállás képviselőivel is számolni kellett a bányavárosok vidékén; az ún. cseh testvérekkel. Iiácz István a hajdúszabadság kérdését elemezte a második jobbágyság rendszerében. A hajdúság s a vele sok vonatkozásban rokon végvári katonaság problémáját a második jobbágyság rendszerével való szembeszegülés útkereséseként fogja fel s keresi benne a szabad paraszti fejlődés jegyeit. A XV. században marhahajtókból-pásztorokból kialakuló hajdúság a XVI. századra katonarétegként jelenik meg s szabadságuk magukhoz vonzotta a feudális kötöttségekből szabadulni kívánó elemeket. Szabadságaik széles skálán mozogtak, s legmagasabbra Bocskai kiváltságai révén emelkedtek. A XVII. században még kettős katonai-paraszti életmódot folytattak, később szinte teljesen mezőgazdaságból éltek. Fejlődésük élesen különbözik a nyugat-európai szabadparaszti fejlődéstől, lényegében feudalizálódtak s megrekedtek a jobbágyság-nemesség közötti félúton. Max Steinmetz (NDK) az 1524/26-os német parasztháború történeti helyéről szólva megállapította, hogy a feudalizmus hanyatlását a parasztmozgalmak emelkedő vonala kíséri. A vidéki osztályharc kiéleződése s S "parasztháborúk megjelenése kapcsolatban volt az áru-pénzviszonyok terjedésével s a polgárság felemelkedésével. E kort kettősség jellemzi: a manufaktúra-kapitalizmus egyfelől s a második jobbágyság másfelől. A paraszti osztályharc a nagy német parasztháborúban így reformációs törekvésekkel, nemzeti tendenciákkal s a plebejus rétegek küzdelmével fonódik össze s az első eset az európai történelemben, amikor az ilyen tendenciák korai polgári forradalomba nőttek át. Ez a i forradalom azonban, ahol a parasztság a társadalmi problémákat alulról kívánta megoldani, elbukott a kapitalista módon gazdálkodó polgárság gyengesége miatt. így a I németországi korai polgári forradalom Janus-arcú: egyszerre befejezése a kor antifeudális mozgalmainak s első kísérlete a kapitalizmusba való forradalmi átmenetnek. Bukásával a reformáció és a parasztháború forradalmi egysége is felbomlott, a parasztmozgalmak visszazuhannak 1476 előtti színvonalukra s hosszú időre elvesztik nemzeti jelentőségüket. * Az ideológiai szekció szorosan az 1514-es parasztháború vizsgálatára koncentrálta munkáját. A főreferátumot tartó Szűcs Jenő nagy terjedelmű előadása igen érdemleges kutatási eredményekről adott számot a parasztháború ideológiai arculatának feltárásában s a parasztháborúról alkotott képünket sok vonatkozásban megváltoztatta. Erre az újraértékelésre, módosításra, számos eddig ismeretlen tényező feltárására a Dózsa-mozgalomra vonatkozó elsődleges források körének jelentős bővülése adta meg a lehetőséget. Nemrégiben vált ismertté egy kevéssel 1515 után keletkezett ferences kódex, amely a felkelés előzményeire, körülményeire nyújt értékes felvilágosítást. Másrészt hozzáférhetővé vált a kutatás számára a parasztháborúra vonatkozó okleveleknek Fekete Nagy Antal hagyatékában fennmaradt gyűjteménye. A primér források fényében mindenekelőtt az eddig ismert anyagnak és történeti irodalomnak kritikai vizsgálatát végezte el Szűcs Jenő, s arra a következtetésre jutott, hogy a humanista történetírók művei nem alkalmasak arra, hogy belőlük megbízható ismereteket nyerjünk Dózsára és mozgalmára. A humanisták ugyanis — Taurinustól Istvánffyig — a valóság szótesett elemeit motívumokként használva egy sodró erejű, dramatikus, de egészében hamis összképet alakítottak ki. A parasztháború történetét feldolgozó Márki Sándor az általa összegyűjtött hatalmas forrásanyag adatait összeegyeztetni igyekezett a humanisták előadásával, s így a hamis azonosítások, téves kronológiai megállapítások egész sorát hozta létre 1514-ről és vezéréről, ezzel egy, a valóságtól lényegesen különböző kép alapjait rakta le történeti köztudatunkba. Ez a kép most az újabb kutatások tükrében sok tekintetben másként rajzolódik ki.
