Századok – 1973
Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II
536 KRÓNIKA A parasztháború ideológiájának kialakulása szempontjából fontosabb kronológiai korrekciókat Szűcs Jenő abban látja, hogy Dózsa főseregében a fordulat, amely a török ellen gyűjtött kereszteshadat antifeudális parasztsereggé alakította, nem május közepén Pesten vagy Cegléden, hanem jóval később, csak május végén s térben is távolabb, a Tiszántúlon, a nagylaki csatával s az azt követő kivégzésekkel történt meg. Ebből is következik a parasztháború meghirdetésének és mintegy programnyilatkozatának tekintett ceglédi beszéd fiktív volta. Következik továbbá, hogy az ugyancsak Dózsa ceglédi tartózkodásához kapcsolt kiáltvány, a parasztháború ideológiájának eme legfontosabb dokumentuma is későbbi eredetű. E kiáltvány, pontosabban hadbahívó parancs június első napjaiban keletkezett a Lippa és Nagylak közötti térségben s Dózsa Gergely küldte szét Ceglédről Buda elleni vonulása során, június 12. és 21. között. A harmadik ehhez kapcsolódó következtetés, hogy a felkelés legkorábban nem a főseregben, hanem a vidéki gyülekezőhelyeken, s valóban már május közepén kezdődött meg, s így a ceglédi parancs az ideológia alakulásában is fejlettebb fázist jelent, mint ami a gönci és szikszói keresztes iratokban tükröződik. Szűcs Jenő már előadása bevezetésében leszögezte, hogy a parasztmozgalmakban minden töredékességük ellenére — amely töredékesség gyakran csak látszat s a források hiányosságából ered —, jellegzetes eszmei struktúrákat találunk. Ezek joggal tekinthetők ideológiáknak s rendszerint több bennük a tudatos elem, mint azt általában vélik. Az 1514-es parasztháború ilyen értelemben vett ideológiájának két alaprétege különíthető el. Az egyik az úgynevezett népi keresztes eszmekör, amely a felkelés egyházi résztvevőinek alkotása, a másik világi eredetű s nem egyéb, mint a székely viszonyok modellje, s adaptációja Dózsa György személyes szerepének tulajdonítható. A népi keresztes eszmekör kialakulásának vizsgálatánál a referens először azt a mechanizmust világítja meg, ahogyan a parasztfelkelések egy csoportjánál a török elleni védekezés és a szociális feszültség kirobbanása összekapcsolódott. Példái közül az egyik külföldi: az 1470-es évek stájerországi és karinthiai parasztmozgalmaira utal, ahol a feudális anarchia és a földesúri elnyomás felszámolása mint a török elleni eredményesharc feltétele jelent meg. Másik példáját hazai események szolgáltatják: a Nándorfehérvárt felszabadító 1456-os kereszteshad története, amely had a török feletti győzelem kivívása után néhány nap alatt a lázadás küszöbéig jutott el, s csak a gyors feloszlatás akadályozta meg a parasztfelkelés kitörését. A nemesek távolmaradása a török elleni harcoktól s ugyanakkor a parasztság fegyverfogása már önmagában felforgatta a feudális rend ideálsémáját, amely a nemest harcolni, a parasztot dolgozni rendelte. Ugyanakkor a „rend" megbomlásával létrejöttek egy másikfajta rend követelésének ideológiai feltételei is. A török elleni harcra buzdító keresztes prédikátorok ószövetségi példákkal lelkesítették a parasztokat, s ennek szimbolikája, a „választott nép", a „kicsinyek" győzelme a hatalmasok felett stb. könnyen átfordulhatott társadalmi dimenziókba. Annál inkább, mert a prédikációik eszmeköre olyan misztikába hajlott át, amelyben a huszita tanok is gyökereztek. A kereszteshad toborzását már 1456-ban is elsősorban ferencrendi szerzetesek végezték, s 1514-ben Bakócz érsek is az obszerváns ferencesekre — mint az erre egyedül alkalmas szervezetre — bízta a pápai bulla kihirdetését és terjesztését. Ebben a szervezetben ugyanakkor a parasztháború kitörése körüli években komoly belső zavarokkal, aposztata, eretnekgyanús eszmékkel és személyekkel találkozunk. A ferences obszervancia kiemelkedő képviselőinek (Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát) prédikációi számos olyan társadalomkritikai elemet tartalmaznak, amelyek párhuzamba állíthatók az 1514-es parasztháború törekvéseivel; mint például az állami és földesúri adók eltörlése, a feudális hatalom végrehajtó közegeinek kiirtása, a természetellenes elnyomás miatti jogos bosszú stb. Ezt az összekapcsolódást, az obszerváns feren-
