Századok – 1973
Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II
KRÓNIKA 531 A politikai hatalomért vívott, különböző fázisokban zajló harc, mint a rendi ellentétek előtérben álló oldala mögött azonban végső soron a föld és jobbágy feletti hatalom kérdése húzódott meg. A földesúri jogok realizálása a XIV —XV. században elsősorban járadék, méghozzá egyre inkább pénzjáradék gyűjtése formájában történt. Ennek arányai a bontakozó paraszti árutermelés nagyságától, a piactól stb. függtek, és így a földesuraknak a pénzszolgáltatás növelésére irányuló törekvései különböző módokon és mértékben realizálódhattak. Ez pedig hasonlóképpen differenciálta az uralkodó osztály érdekeit, mint hajdan a telepítésekkel kapcsolatban. Ezt mutatja, hogy az uralkodó osztály a XV. század folyamán nem foglalt el egységes álláspontot sem a jobbágyköltözós, sem a paraszti földhasználat kérdéseiben. Az uralkodó osztály különböző elemeinek magatartását azonban egyéb tényezők is befolyásolták. A feudális társadalom szerkezetében az árutermelés fejlődése nyomán végbemenő változások a parasztság osztályharcának alakulását is befolyásolták. Ez az osztályharc az eretnekmozgalmakon keresztül a XV. század első harmadában országrésznyi méretű mozgalmakig jut el. Céljainak, osztálykövetelóseinek szintje egyrészt állandóan emelkedik, , másrészt konkrétan reagál az elnyomás és kizsákmányolás változásaira. Mindvégig nagy erővel fordul az új terhek ellen, s szívósan tágítani igyekszik személyes szabadságának és gazdasága fejlesztésének körét. Ez utóbbit korlátozták az elavult járadékformák, jogi megkötöttségek, s mint az 1437-es erdélyi parasztfelkelés során létrejött kolozsmonostori egyezmény világosan érzékelteti, a jobbágyi osztályharc éle különös erővel fordult ellenük. Részcéljaiban tudatos, egészét tekintve inkább csak ösztönös törekvés nyilvánult meg ebben a jobbágygazdaság fejlődése előtt álló szabadabb út kivívására, objektíve lehetsót ges kedvezőbb körülmények kialakítására. Az olyan jellegű követelésekben pedig, mint a kolozsmonostori egyezmény betartásának megvizsgálására hivatott évenkénti gyűlés, benne rejlett az osztályuralom adott formájának tagadása is. Az osztályharc élesedésére az uralkodó osztály az elnyomó apparátus erősítésével válaszolt, s egyéb tényezők mellett nagy mértékben ezzel függött össze az állam rendiképviseleti formájának kialakulása és megszilárdulása Magyarországon. Sajátosan tükröződik ez az országos és a megyeközi, országrészi gyűlések intézkedéseiben. Ezekben két általános kérdés szerepel állandóan: a török elleni védekezés és a népi megmozdulások elfojtása. A két kérdés azonban más-más súllyal szerepel az országos ós a részgyűléseken. Míg a megyeközi gyűléseken az osztályharc elfojtása a fő kérdés, az országgyűlésen ez háttérbe látszik szorulni a török elleni védekezés ügye mögött. A helyi erők ugyanis többnyire elegendők még a népi megmozdulások elfojtására. Határozottan intézkedik azonban az országgyűlés olyankor, ha a központi hatalom beavatkozására van szükség. Az uralkodó osztály tehát élesen foglalt állást a paraszti osztályharccal szemben. Nem foglalt viszont még egységesen állást a gazdasági-társadalmi fejlődés szabadabb tendenciáinak kérdésében, annak ellenére, hogy a magyarországi rendiség kifejlett, tehát a városok képviseletét is magában foglaló formája a városok gyengesége miatt nyersen feudális-földesúri jellegű volt. Ebben pedig — az eltérő részérdekek mellett — a központi államhatalom helyzete és politikája is szerepet játszott. A Mátyás uralkodása alatt jelentős eredményeket elért centralizáció átmenetileg és viszonylagosan kedvezőbb helyzetet teremtett a gazdasági-társadalmi fejlődés számára mint a megelőző s mint az azt követő korszak. Következik ez a központosítás sajátos belső ellentmondásosságából: a feudális osztályuralom fenntartása érdekében vissza kell szorítania az uralkodó osztály avult formákhoz ragaszkodó elemeit s támogatnia a társadalom haladó erőit. Ezért a rendek, a hatalom képviselői ekkor még nem akadályozzák számottevően a városi-falusi árutermelés gyarapodását. A központosítás sikeres időszakának lezárultával fordulat következik be. A rendi anarchia harcaiban a városoknak alig jut politikai szerep s a rendiséget a XV—XVI. szá-
