Századok – 1973

Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II

532 KRÓNIKA zad fordulóján már város- és parasztellenesség jellemzi. Ennek tartalmát az előadó úgy finomítja, hogy a törvényekben és kormányzati intézkedésekben olyan mértékben bontakozik ki egyrészt a városok visszaszorítása, fejlődési útjainak elzárása, másrészt a szabadabb földhasználati formák és paraszti jogviszonyok hatálytalanítása, hogy ez együttesen a magyarországi rendiség reakcióssá válásának megindulásával lesz egyértelmű. A rendiség történeti szerepében bekövetkezett eme jelentős változás okait kutatva, több tényezővel találkozunk. A parasztellenes intézkedések legsúlyosabb formáit tartalmazó 1514-es törvények meghozatalában kétségkívül szerepe volt a bosszúnak és megtorlásnak. A már korábban jelentkező, hasonló tendenciákat azonban nem magyarázzák. Másik tényezőként vehetjük a nemességnek a XV. század végétől növekvő bekapcsolódását az agrárkereskedelembe. Az előadó ennek szerepét elismeri, de úgy véli, hogy a nemesség valamennyi rétegének egyetértése — ami a törvényhozáshoz kell —, ennél szélesebb alapokon jött létre. E szélesebb alap pedig — állapítja meg az előadó —, nem más, mint az osztályharc magasabb szintre emelkedése. , A paraszttelkeíí'bérletében s az ezen kialakuló munkaviszonyban, valamint a pénzjáradék túlsúlyra jutásában ugyanis a XV—XVI. század fordulójára olyan viszonyok csírái érlelődtek, amelyek a telki gazdaságot a bérletszerű üzemhez, a jobbágyviszonyt a bérlőviszonyhoz közelítették. Mindez pedig kétségessé tehette a feudális gazdaság és osztályviszonyok változatlan fenntartását. A lehetséges két út, a régi formák fellazítása vagy a hozzájuk való visszatérés osztályharc kérdése volt. Az osztályerőviszonyok magyarországi alakulása pedig megakadályozta, hogy a feudalizmus felbomlásának nyugati i típusú útjára lépjünk. A századforduló törvényhozásának és kormányzati intézkedéseinek legfőbb indítéka ez: megszilárdítani a föld és a jobbágy feletti feudális hatalmat s ennek érdekében visszaszorítani a fejlődést jelző gazdálkodási formákat. Nemcsak a feudális osztályrend megszilárdításáról van tehát szó, hanem a magyarországi fejlődésmenet „elkanyarodásához", a második jobbágysággal súlyosbított fejlődésvariánshoz kapcsolódó küzdelem megindulásáról. Ez pedig azt is megvilágítja, hogy miért jelentik ezek a lépések egyúttal a magyarországi rendiség reakcióssá válásának kezdetét. Bánkuti Imre hozzászólásában a rendi erők és a központi hatalom küzdelmének a XVII. századi paraszti osztályharcra gyakorolt hatásával foglalkozott. Véleménye szerint a magyar rendek által a Habsburgok ellen folytatott küzdelemben nem a jobbágyság egésze, hanem csak azok a csoportok (katonáskodók, hajdúk stb.) vettek részt, akiknek érdekei egybeesnek a független rendi Magyarország létrehozásával. Másrészt utalt arra, hogy a jobbágyság felhasználására — a nemesség sakkban tartása céljából — már a XVII. század végén született javaslat a Habsburg-abszolutizmus számára. Gyakorlattá azonban csak a felvilágosult abszolutizmus tette a „jó király" illúziójának kiépítésével. Benczédi László azt a kérdést vizsgálta, hogy a XVII. századi Magyarországon milyen volt a központi hatalom és a rendiség magatartása a földesúr—jobbágy viszony tekintetében. Történetírásunknak azt a közkeletű megállapítását, amely szerint a Habsburgok és a magyar rendek közötti hallgatólagos megegyezés alapján a rendek az állami ügyekből való kiszorulásért a jobbágyok feletti korlátlan uralomban kaptak kárpótlást, némileg módosítandónak véli. Eszerint az állami jobbágyvédelem kiépítésére az udvar már a XVII. században tett — igaz, erőtlen — kísérleteket, de a rendek felzúdulását látva, megvalósításuktól elállt. A központi hatalom és a rendek érdekeinek súrlódása Thököly nemzeti fejedelemségében is jelentkezett a népjóléti intézkedések kapcsán. így az állami szabályozás elmaradásában nagy szerepe volt a rendi ellenállásnak, valamint annak, hogy a török veszély miatt hosszabb távú intézkedések helyett rögtönzésekre kényszerültek az érdekelt hatalmak.