Századok – 1973
Folyóiratszemle - Shewell William H.: A munkásosztály Marseilleban a második császárság idején: társadalmi struktúrája és politikai magatartása 502/II
502 FOLYÓIRATSZEMLE évszázadhoz képest a XIX. században rendkívül meggyorsult. Brooklyn vizsgálata azt mutatja, hogy míg 1810-ben (5000 lakos) nyolc család közül 7 rendelkezett valamilyen adó alá eső vagyonnal, 1841-ben (41 000 lakos) 5 család közül csupán egynek volt adóköteles tulajdona. Mind New Yorkban, mind itt megnőtt a korporációs vagyon (bankok, biztosítótársaságok), ami pedig ugyancsak a gazdag elit kezén volt. A gazdagság növekvően egyenlőtlen megoszlásának tendenciája a tárgyalt korszakban nem korlátozódik csupán a nagy észak-keleti városokra, hanem a gyáriparral sem rendelkező kis vidéki közösségekben is megfigyelhető, sőt — ha kisebb mértékben is — még a híres ,,frontier"-en, a nyugati határövezetben is jelentkezik. Nehezebb választ adni arra, mi volt a gazdagodási-vagyoni differenciálódási folyamatnak az oka. Nem elég ezt csupán az iparosodással magyarázni. A szerző nagy súlyt tulajdonít a „közlekedési forradalom"-nak és az ennek nyomán létrejött nemzeti piacnak. A részletes vizsgálatok fényében az az állítás sem tartható fenn, hogy ha a viszonyokban nem is, de a lehetőségek terén fennállt e korban az egyenlőség. A sikeres emberek nagy részénél az örökölt anyagiaknak volt a sikerben a legnagyobb szerepük. A fentiek alapján a szerző azt a megállapítást teszi, hogy a XIX. század második negyedében fennálló egalitariánizmus képzete kimeríti a mítoszról a Webster-féle szótárban adott meghatározást. (The American Historical Review, 1971. 76. évf. 4. (okt.) szám. 989 — 1034. I.). J. G. William H. Shewell : A munkásosztály Marseilleben a második császárság idején: társadalmi struktúrája és politikai magatartása A szerző mindenekelőtt felhívja a figyelmet arra az ellentmondásra: müyen furcsa, ha egy olyan országban, mint Franciaország, ahol a munkásság oly nagy szerepet játszott az ország életében, mégsem foglalkoztak súlyának megfelelően a munkásság összetételének alakulásával — főként ha azt mérlegeljük, hány feldolgozás jelent meg a burzsoázia szociális helyzetéről. Két nagyobb, kivételesen fontos és értékes munkát emelt ki a szerző: Rougerienek a Kommünről, s Gossez-nek 1848 júniusáról írt összegezését. Mindketten az ellenforradalmi terror elítéltjeinek aktái alapján készítették el összegezésüket, s mindketten figyelemre méltó eredményekre jutottak. Shewell a kivételes forrásanyagok mellett értékes módszerbeli útbaigazítással is szolgál: rávilágít, hogy a házasodások „hétköznapi" aktái is segítségül szolgálnak, mert megállapítható belőlük a munkások szüleinek társadalmi helyzete, az, hogy mekkora a mobilitás, sőt ezen belüli csoportképződést is meg lehet figyelni aszerint, hogy a munkások szakmunkások, vagy tanulatlan segédmunkások. Az általános észrevételek után Shewell megállapítja, hogy a dél-francia metropolis munkássága 1848-ig jobbára csendesebb volt sok más francia iparvárosénál. Ezután azonban gyors változást lehet megfigyelni. Shewell néhány belső szakaszhatárt is kimutat. Megállapítja, hogy a restauráció idején Marseille munkásai szinte royalisták, s alig érintette őket az 1830-as évek forrongása, sőt még az 1840-es évek idején sem lehet érdemleges erjedésről beszélni. 1848 februárjában azonban radikális fordulat következett be, s ez oly éles volt, hogy 1848 júniusában, a párizsi munkásfelkelóssel egyidejűleg már Marseilleben is munkásfelkelés robbant ki. A mozgalomban ezután szintén bekövetkezett a hanyatlás, ami 1851-ben III. Napóleon államcsínye idején érte el a mélypontot. Később azonban Marseille munkássága már nem az utóvódben, hanem az élcsapatban küzdött,
