Századok – 1973
Folyóiratszemle - Shewell William H.: A munkásosztály Marseilleban a második császárság idején: társadalmi struktúrája és politikai magatartása 502/II
FOLYÓIRATSZEMLE 503 így az 1860-as években, amikor új fellendülés volt tapasztalható a radikális munkásmozgalomban. A tanulmány részletes adatokat, táblázatokat közöl a migrációról, a városok felduzzadásáról, Shewell azonban nem elégszik meg azzal, hogy a faluról induló beáramlás tényét megállapítja, hanem kimutatja ennek irányát is. Rávilágít, hogy 1830 ós 1848 között Marseiileben az üzemek száma 69-ről 77-re, de az ezekben alkalmazott munkások száma 1500-ról 4100-ra emelkedett, s általában az ipari termékek felét már a nagy üzemekben állították elő. Röviden, de érzékelteti az ipari munkaviszonyokat, beleértve azok rendkívül heterogén voltát, hiszen volt ahol 6, de máshol 12 órás volt a napi munkaidő. Shewell hangsúlyozza, hogy a szervezettség ekkor milyen szorosan összefüggött a munkaviszonyokkal, ez azzal, hogy egyes szakmákat milyen hosszú ideig kellett inasként tanulni, majd ez a migrációval, hogy milyen szakmák voltak „nyitottak", ahová a falusiak „bekerülhettek", s melyek voltak zártak. Mindez jól kimutatható a házasságlevelekből, ahol fel kellett tüntetni az apa foglalkozását. Hangsúlyozza, hogy míg Marseille munkásainál a nem szakmunkások 3/4 része nem a városban született, a szakmunkásoknál ez az arány csak 50 —50%-os. A migráció azonban nemcsak addig a pontig érdekes, míg az emberek eljutnak a nagyvárosba. A nem szakmunkások később sem telepednek le tartósan, kisebb a házasságkötések száma, sőt tartós lakóhelyük sincsen. Shewell rámutat, hogy míg a nem szakmunkásoknak 31%-a nem rendelkezett állandó lakással, a szakmunkásoknál ez az arány 18%. Felhívja a figyelmet a következő eltérésre is. Míg a nem szakmunkások Marseille lakosságának 1851-ben 18%-át, a házasoknak csak 11%-át tették ki. Mindennek alapján Shewell újólag aláhúzza: a nem szakmunkások i nehezebben szánták el magukat az állandó letelepedésre, mivel számukra anyagi helyzetük javításának éppen egyik legfontosabb eszköze az volt, hogy más, jobb munkahelyet keressenek. Fordítva viszont az is kimutatható, hogy nemcsak jóval kevesebbet kerestek, hanem egyúttal ők maradtak leghamarabban munka nélkül is. Shewell igen alaposan vizsgálja, milyen volt a „nyitott" és a „zárt" szakmák helyzete. Kimutatja, hogy míg a „zárt" szakmák egyik kiugró iparágában, a kőműveseknél 69% volt a Marseilleben születettek száma, addig a „nyitott" szakmák közül a kőtörőknél 50%-os volt az arány. Érdekes a zárt ós nyitott szakmák felsorolása, amiről Shewell pontos táblázatot készített. Feltűnő, hogy a „zárt" szakmák között találjuk a tímárok és kádárok mellett a kőműveseket s teherhordókat, míg a „nyitottak" között a kőtörők mellett a pékeket, asztalosokat és vasasokat. Akadtak olyan szakmák, amelyek kifejezetten a nem szakmunkásokat tömörítették. Ilyen volt a fuvarosok, szappanfőzők, napszámosok és cukorfinomítók szakmája. Az ezekben a szakmákban alkalmazottaknak csak 20 — 24%-a született Marseilleben. S még egy árulkodó nyom: míg a „zárt" szakmáknál a hajóépítőiparban 6, a kádároknál egyenesen 0, a tímároknál és kőműveseknél 30% volt olyan, akiknek apja paraszt vagy napszámos volt, ugyanez az arány a ,,nyitott" szakmáknál 17 ós 36% között ingadozott (a legalacsonyabb, 17% a bútorasztalosoknál volt, míg a legmagasabb, 36% a pékeknél és kőtörőknél-kőfaragóknál volt). Ugyanez az arány a „nem szakmunkásként" nyilvántartott szakmáknál további eltolódást mutat: a fuvarosoknál 40, a cukorfinomítóknál 47, a napszámosoknál 65, a szappanfőzőknél pedig egyenesen 69% az arány. Mindez nemcsak azt mutatja, hogy a faluról kiinduló bevándorlás milyen irányba mutat, hanem azt is, hogy az apai örökség milyen erősen befolyásolta az új nemzedékek elhelyezkedését. Shewell tanulmánya még egy szempontból igen értékes. Rougeriehoz és Gossez-hez hasonlóan ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy a munkásság helyzetét térképezze fel. В feladatot meghaladva a demokratikus ós szocialista mozgalmak, sőt az egyes klubok szociális összetételét is felmérik — vagyis az ő esetóben a „munkásosztály" megközelítés nem homályosítja el a politikai tényezőt.
