Századok – 1973

Történeti irodalom - Higham John–Krieger Leonard–Gilbert Felix: History. The Development of Historical Studies in the United States (Ism. Árvayné Rényi Zsuzsa) 484/II

484 TÖRTÉNETI IRODALOM 486 tárgyalt történészek működését az ún. „konzervatív" és „haladó" kategóriába sorolja, ez utóbbi vezéralakjának Beard-öt mutatva be. Beard fő művében, az 1907-ben megjelent „Riso of American Civilization"-ben a gazdasági-politikai küzdelmek és a társadalmikulturális fejlődés kölcsönhatását vizsgálja. Beard élesen bírálta a romantikus szabadságelmélet alapján kialakított szuper-amerikai mítoszt. Felismerte, hogy ez a mítosz hátráltatta az amerikaiakat abban, hogy szembenézzenek az alapvető társadalmi problémákkal. Az „American Spirit" (1942) с. művében az amerikai civilizáció belső lényegét és egyedi vonásait kutatta, a háborúba való belépés kérdésével kapcsolatban az egyéni felelősséget vizsgálta. Beard a turneri tanok expanzív felhasználásával szemben az „open door at home" gondolatát, vagyis az országon belüli társadalmi-gazdasági megújhodás programját pártolta. A progresszív és konzervatív történetírás a polgárháború megítélésében csapott össze. A konzervatívok — a turneri tanok félremagyarázásával — úgy vélték, hogy a természeti viszonyok és a környezet megváltoztatásával meg lehetett volna akadályozni a rabszolgaság okozta konfliktusokat. Bár a pi'ogresszív történészek megkérdőjelezték a frontier glóriáját és a polgárháború nagyságát, mégis Beard álláspontját osztották, ami szerint a polgárháború szükséges folyamat volt a nemzet történelmében. A haladás fellegvárában, a Columbia Universityn tanított A. Schlesinger, Beard tanítványa, a progresszív iskola másik kiemelkedő képviselője. Schlesinger az európai bevándorlók ós az amerikai környezet kölcsönhatásának eddig elhanyagolt kérdésével foglalkozott és az amerikai városok fejlődését vizsgálta („Social and Cultural History of the US", 1922). A progresszív iskola harmadik legjelentősebb történésze, V. Parrington vizsgálódásai középpontjába a hamiltoni és jeffersoni elvek különbségének elemzését állította, eszmetörténeti ihletésű könyveiben („Main Currents in American Thought, 1927). A XX. század második negyedére, az eszmetörténeti művek ós biográfiák virágkorára esik S. E. Morison és P. Miller munkássága. Morison a kulturális örökség továbbélő értékeit vizsgálta és Millerrel együtt a puritán hagyomány elemzésével bővítette az amerikai múlt feltárását. A továbbiakban Higham méltatja az amerikai történetírás második világháborút követő alakulását, s felsorolás-szerűen említi Schlesinger, Commager és Hofstadter-nek e periódusban megjelent prominens műveit. Meglepő módon nem tér ki azonban a korszak számos igen fontos történelmi munkájára, így pl. Commager dokumentumgyűjteményére és a „Growth of American Republic" с. könyvére, Faulkner „American Political and Social History"-jára, Perkins ós mások számos New Deal tanulmányára, vagy a hasonlóképpen jelentős Williams könyvre, a „Tragedy of American History"-ra sem; mindezek a munkák pedig évekkel a tárgyalt könyv kiadása előtt jelentek meg. A mai amerikai történetírásról szólva a szerző méltatja a történettudomány és a többi társadalomtudományi ágazat komplexitását, amit az SSRC a „történeti gondolatkör humanista komplexitásá"ként határozott meg és elismerően szól a rugalmas, vitázó szemléletről. A könyv Krieger által írt második része az amerikai történészek európai történelemre vonatkozó kutatásaival foglalkozik. Az első és második világháború felkeltette az amerikai történészek érdeklődését az európai történelem iránt. A modern Európával foglalkozik pl. a „Langer series" kiadvány. Az európai történelemről alkotott amerikai történetírói felfogás bemutatásakor azonban Krieger és Gilbert a kulcsproblémát mulasztják el megemlíteni. Azt ugyanis, hogy maga az a tény, hogy az amerikai történészek csak a huszadik század második felében kezdtek érdemben foglalkozni Európával, az amerikai történetfelfogás azon sajátosságában leli magyarázatát, amelynek egyik fő tézise — Zsigmond László megállapítása szerint (Századok 1970/3): „az amerikai történeti fejlődés egyedi, más országokkal össze nem hasonlítható volta, amely politikailag a nemzeti felsőbbrendűség érzés veszélyét, történetileg pedig szüklátókörűséget rejt magába."