Századok – 1973

Történeti irodalom - Higham John–Krieger Leonard–Gilbert Felix: History. The Development of Historical Studies in the United States (Ism. Árvayné Rényi Zsuzsa) 484/II

484 TÖRTÉNETI IRODALOM 487 A könyv utolsó részében az amerikai historiográfia létére, vagy kibontakozásának elmaradására vonatkozó fejtegetések helyett Gilbert Meineckéről, Chabodról és Blochról írt saját tanulmányát közli és nyújtja példának az amerikai historiográfia eredményeként. Meinecke, Bloch és Chabod munkái hamar ismertté váltak Amerikában és az amerikai történészekre gyakorolt nagy hatásuk indokolttá teszi a velük való részletes foglalkozást. A három, német, francia és olasz kiemelkedő történész munkásságának bemutatásával Gilbert egy európai összképet akar nyújtani, de a szűkös terjedelem miatt egyik történész szerepével sem tud behatóan foglalkozni. Esszéjében röviden összegezi a három történész fő kutatási területeit és eredményeit. Gilbert bemutatja, hogy a három történész műveiben közös vonás a nemzeti történelemre központosított figyelem, és bár Meinecke túlnyomóan eszmetörténettel, Bloch gazdaságtörténettel és Chabod a politikai gondolkodás történetével foglalkozott, egyikük sem tekintette ezeket a kutatási területeket kizárólagos fontosságúnak. A szerzők nagyon is általános megoldást kínálva zárják könyvüket: a történetírónak egyforma érzékkel kell figyelnie a „sensitivity to progress, as well as decline, to the smiling as well as the tragic aspects of life, to the international background as well as the internal narrative, to social patterns as well as physic tensions, to rational controls as well as irrational impulses, and to the great river of change as well as the bed of continuity". Az itt bemutatottakból is kiderül azonban, hogy az amerikai történetírás ennél konkrétabb és egyértelműbb értékelést és összegzést érdemel. Nem a szemléleti különbségből fakadó nézeteket kérjük számon az amerikai történészektől. Számunkra ugyanis nyilvánvaló, hogy az adott gazdasági, társadalmi viszonyok hatására alakulnak ki egy kor domináns eszméi, ennek részeként a különböző történetírói törekvések, s ezek determinálják azt is, hogy milyen intézményeket hoznak létre, és az így kialakult ideológiai környezetben és intézményes keretben dolgoznak az egyes történészek. Azt, hogy ezen logikai összefüggések figyelmen kívül hagyásával, s e három faktor (ti. irányzatok, intézmények, történetírói oeuvre-k) szeparálása ós a szerzők hiányos kooperációja, a többszörös ismétlődések mennyiben nehezítik az amúgyis bonyolult anyagban való tájékozódást, a továbbiakban néhány példával illusztrálom. Szemléleti ellenvetéseink különösen az egyes történeti iskolák bemutatásával kapcsolatban merültek fel. A történetírás történetét írván Higham elfeledkezik arról a nem éppen elhanyagolható tényről, hogy az amerikai historiográfia szoros kapcsolatban állt magával az amerikai társadalmi-történeti fejlődéssel. Ez a hiányosság különösen szembetűnő a new history esetében, ami ugyanis egyenes következménye volt a Th. Roosevelt-i progresszív érának s összhangban állt a korszak azon törekvéseivel, hogy a társadalomtudósok a múlt eseményeit éppen a XX. századi amerikai társadalommal való kritikai szembenállásuk miatt vizsgálják felül. Ehhez hasonlóan Higham nem mutat rá a relativizmus társadalmi hátterére sem, s meg sem említi, hogy ez az irányzat az első világháború okozta kritikusabb szemlélet és a két világháború közti egyre erősödő dezilluzionizmus, a „great depression" korszakában jött létre. A következőkben Turner frontier elméletének vizsgálatánál Higham rámutat, hogy a XIX. század végén ez a teória a nemzeti egység hőseposzául szolgált, de nem tér ki arra, hegy Turner tanait a XX. századi amerikai politika a terjeszkedés és expanzív külpolitika céljaira használta fel. Higham csak felületesen foglalkozik Bear dTurner-kritikájával, ami pedig az amerikai történeti fejlődós jelentős eredménye volt. Beard 1948-ig terjedő munkásságát nyomon követve a szerző egyáltalán nem tér ki Beard és a New Deal kapcsolatára, s figyelmen kívül hagyva a korabeli történeti eseményeket nem foglalkozik az izolacionista Beard konfliktusával az USA hadbalépésének megítélésében. Az amerikai historiográfiát tárgyaló fejezeteket összefoglalva a szerkezet felesleges