Századok – 1973
Történeti irodalom - Higham John–Krieger Leonard–Gilbert Felix: History. The Development of Historical Studies in the United States (Ism. Árvayné Rényi Zsuzsa) 484/II
484 TÖRTÉNETI IRODALOM 485 mind a függetlenségi háborút, mind a polgárháborút a szabadság s a nemzeti egység győzelmeként ábrázolták. A múltat romantikus megközelítésben vizsgálták, példaképük Buekle és Macaulay volt. A XX. század elején a kultúra demokratizálódott, arisztokratikus jellege megszűnt. Ezzel párhuzamosan erősödött a hivatásos történészek befolyása, az AHA taglétszáma ötszörösére nőtt. A lakosság is szélesebb intellektuális érdeklődést tanúsított, a történeti folyóiratok és kiadványok széles körben váltak ismertté. A dinamikus fejlődés az eredeti forrásanyag kutatásának szükségességére irányította a történészek figyelmét, s a történelem tudományos megközelítésének elve jutott vezető szerephez. A továbbiakban a történetírás megújhodásáról és a „tudományos történetírás" eredményeiről kapunk részletes képet. A „scientific history" a romantikus szemléletet tudományos kritikának rendelte alá és a törvényszerűségek feltárását tűzte ki célul; a tényszerűség kizárólagos alkalmazása azonban a pozitivizmus hibáihoz vezetett. A tárgyilagosság kultusza az intézmény-történelemben jutott kifejezésre. Az intézmények vizsgálatával a társadalom csontvázát vélték megragadni. Az intézmények német eredetét bizonyítók körül alakult ki az 1890-es években az ún. teuton iskola. A tudományos historiográfiai irányzathoz tartozott az „imperial school" is, amely az amerikai nemzeti egység elvét a birodalmi keretek vizsgálatával akarta feltárni. Ennek az irányzatnak volt egyik fő képviselője H. Osgood. A tudományos történetíráshoz sorolja még Higham az alkotmány létrejöttével foglalkozó Dunning school-1 és a polgárháborút kutató, E. Channing vezette konzervatív evolucionista iskolát. A „scientific history"-val szembe fordulva született meg 1912-ben, aH. Robinson által meghirdetett „new history", amelyre a szerző a pragmatikus irányzat terminológiáját alkalmazza, mivel ez az irányzat a múltat a jelen szemszögéből vizsgálta. Az „új történetírás" az egyes kórszakok történetét más társadalomtudományokkal együttműködve, a korabeli élet szerves részeként kutatta, figyelembe véve az adott kor politikai, gazdasági, társadalmi hátterét. Az új irányzat már nemcsak a múlt intézményeit, hanem ezek szellemét, intellektuális tartalmát is elemezte. A társadalomtudományok más ágai eredményeit felhasználva a társadalmi erők szerepének feltárását tűzték ki célul. Az 1923-ban, Schlesinger és Nichols vezetésével alakult Social Science Research Council valóban ezt a célt segítette elő. Ezt követően Higham a relativista történeti iskolával foglalkozik. A relativista történészek a new historynak a haladásba vetett hitével szemben az értékek és haladás iránti szkepticizmust hirdették. Ezen irányzat két fő képviselőjeként mutatja be a szerző Carl Beckert és Charles Beard-öt. Beard esetében ez a besorolás igen elgondolkodtató. Egyrészt, mert ő maga a new history-t meghirdető Robinson tanítványaként és kollegájaként kezdte pályafutását, másrészt több, mint negyven éves kimagasló történetírói munkássága alatt természetesen fejlődött történelemszemlélete, változtak nézetei és ha mindenképpen historiográfiai iskolához akarjuk sorolni, működése legalábbis több irányzathoz kapcsolódik. A relativista iskola vezető alakjának, Beckernek bemutatása mellett Higham Beard munkásságával foglalkozik részletesebben. Bár Beard is a megismerés lehetőségeiben kétkedve kutatta az amerikai civilizáció igazi értékeit, a továbbiakban Higham is a progresszív történeti irányzat vezető egyéniségének tekinti Beard-öt. Ez a haladó történeti irányzat az egész amerikai történelemnek más lényeget tulajdonít: a progresszív történészek vizsgálódásukat nem annyira a nemzeti egységért, hanem a demokratikus követelményekért folytatott társadalmi harc eseményeire koncentrálták. Mielőtt a szerző rátér Beard munkásságának részletes elemzésére, alaposan bemutatja Frederick J. Turner történetírói működését. Higham elemzi Turner frontier-elméletét és rámutat, hogy Turner egyoldalúan a természeti viszonyoknak tulajdonított meghatározó szerepet. A relativista és progresszív iskolával párhuzamosan Higham a már eddig
