Századok – 1973

Történeti irodalom - Novaja isztorija (Pervüj period (Ism. Niederhauser Emil) 474/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 475 forradalom, a nagy francia forradalom, az amerikai polgárháború) a kérdés historiográfiáját is áttekinti. Voltaképpen az lett volna jó, ha ez minden egyes fejezetnél megtörténik, vagy legalább is egy-egy ország vonatkozásában összefoglalóan, persze, ez túlságosan megnövelte volna a terjedelmet. Az I. Internacionálé esetében viszont mindenképpen érdemes lett volna megtenni. Az ugyanezt a korszakot tárgyaló régebbi szovjet egyetemi tankönyvekkel összehasonlítva azt mondhatjuk, hogy ez a könyv is a már hagyományosnak mondható marxista koncepciót fejti ki, az osztályharcot állítja természetszerűleg a központba, elég nagy súlyt juttatva a külpolitikának is. A korszak maga — a polgári forradalmak, a kapitalizmus uralomra jutásának a kora, ez a kérdéskör domborodik ki, de nagyobb hangsúlyt kapott a polgári forradalmak korlátozott volta, szembeállítva a forradalmak népi baloldalának radikális, de ebben a korszakban óhatatlanul korai elképzeléseivel. Ugyancsak a napóleoni korszak megítélésénél — hagyományos módon — a nemzeti elnyomás mozzanata kerül az előtérbe, és csak másodlagos szerephez jut a megszállt területeken végrehajtott polgári reformok sora, a feudalizmus részleges felszámolása. Az egyes országok történeténél mindig vannak a gazdasági fejlődés néhány fő vonását felvázoló rövid alfejezetek, a kapitalizmus fejlődése azonban, mint a korszak gazdasági-társadalmi átalakulásának lényege, nem kap kellő súlyt, sem az egyes országoknál, még kevésbé általában, az angol ipari forradalom is csak az egyik, nem is különösebben részletes alfejezete a XVIII. századi Angliát tárgyaló fejezetnek. Nyilvánvaló, hogy az egyetemi hallgatóknak szánt történeti összefoglalótól nem kérhetünk számon részletes gazdaságtörténetet, sem a modern gazdasági növekedéselméletek kifejtését, de legalább egy összefoglaló gazdaságtörténeti fejezet ide kívánkozott volna, még akkor is, ha ismét az egyetemi oktatás szervezetére gondolva, a hallgatók a kapitalizmus politikai gazdaságtanát amúgy is tanulják. Éppen az a jellegzetessége a könyvnek, hogy a külpolitikának, a nemzetközi kapcsolatoknak jelentős szerepet szán, lehetővé tette volna az egyes szakaszokon belül a nemzetközi viszonyokat tárgyaló fejezetek beiktatását, az országonkénti tárgyalás ugyanis arra vezet, hogy a spanyol örökösödési háborút, vagy a hétéves háborút, vagy a krími háborút több fejezet is tárgyalja. Másrészt viszont a francia forradalom hatása a Balkánon nem a 2. részben kerül tárgyalásra, ahol az európai hatásról esik szó, hanem csak a 6. rész megfelelő fejezetében, amely a balkáni népek történetét tárgyalja. Ebben az esetben viszont még az esetleges ismétlést sem tartottuk volna fölöslegesnek. A kulturális fejlődésnek az össztörténeti képben alapvető szerepet játszó mozzanatai (a francia felvilágosodás, a német klasszikus filozófia stb.) nem maradnak ki a tárgyalásból, a 6. rész egy-két fejezete egész rövid alfejezetekben általános kultúrtörténetet is ad, az ideológiatörténet egyes elemei is előkerülnek szétszórtan (az említett, az utópikus szocializmust és a marxizmust tárgyaló fejezeten túl pl. a restauráció konzervatív ideológiájáról is olvashatunk). Az angol ipari forradalom rövid alfejezetén kívül nem esik azonban szó a technika fejlődéséről, és a természettudományokról sem. A kötet végén található bibliográfia természetesen csak orosz nyelvű anyagot tartalmaz, a klasszikusok munkái mellett a legfontosabb szovjet kiadványokat, monográfiákat, olykor régebbi orosz polgári munkákat, ill. oroszra lefordított külföldi munkákat. Egy rövid kronológia tényleg csak a legfontosabb dátumokat rögzíti. Néhány térképmelléklet egészíti ki a kötetet. Egészében véve hasznos, jó kötetet állítottak össze a szovjet szerzők, az oktatáson kívül is felhasználható összefoglaló munkaként érdeklődők számára. NIEDERHAUSER EMIL