Századok – 1973
Történeti irodalom - Novaja isztorija (Pervüj period (Ism. Niederhauser Emil) 474/II
474 TÖRTÉNETI IRODALOM 474 NOVAJA ISZTORIJA. PERVÜJ PERIOD (Moszkva, Yüszsaja skola. 1972. 776 1.) AZ ÚJKOR TÖRTENETE. ELSŐ SZAKASZ A Je. Je. Jurovszkaja, M. A. Poltavszkij és N. Je. Zasztyenker szerkesztésében megjelent vaskos kötet a szovjet egyetemek és főiskolák történeti karai számára készült segédkönyvként, és az angol forradalomtól az 1860-as évek végéig tartó korszakot öleli fel. Nyilvánvaló nem adhatunk tartalmi ismertetést, de a fejezetbeosztás rövid felvázolásával azért valamit jelezhetünk a könyv érdembeli mondanivalójáról. A munka hét nagyobb részre oszlik. Az I. rész magát az angol forradalmat tárgyalja, ós utána Anglia, az Egyesült Államok, Németország, a Habsburg-birodalom, Itália, Spanyolország és Franciaország történetét a XVIII., ill. a XVII—XVIII. században (nem érdektelen a sorrend, mert így a francia fejlődós bemutatása már előkészíti a következő részt). A 2. rész a francia forradalmat tárgyalja, majd Franciaországot a thermidori reakció, a konzulátus és a császárság korában, ill. Európát ebben a korszakban (pontosabban Angliát, a német államokat, Ausztriát, Magyarországot, Itáliát és Spanyolországot). A 3. rész a bécsi kongreszszust és a Szentszövetsóget mutatja be, azután az európai államokat 1815—1847 közt (Franciaország, a német államok, Ausztria, Itália, Spanyolország, Anglia), az Egyesült Államokat a század első felében, az utópikus szocializmust és a marxizmus kialakulását. A 4. rósz az 1848 — 49-es forradalmakat tárgyalja (Franciaország, Itália, a német államok, a Habsburg-birodalom a sorrend). Az 5. részben kerül sorra az 1850-es—60-as évek fejlődése, de első fejezetében a gyarmati rendszer kialakulása (visszanyúlva majdnem a XVI. századig), azután Európa 1849 —1870 (Franciaország, a német egység, Ausztria, az olasz egység, Spanyolország, Anglia), egy következő fejezet az angol dominiumok fejlődésót, az utolsó az amerikai polgárháborút világítja meg. A 6. részben helyezték el azokat az országokat ill. népeket, amelyek az előzőek során nem kerültek tárgyalásra (a déli szlávok, a görögök, a dunai fejedelemségek és Erdély románjai, a csehek és a szlovákok, a lengyelek, Svédország, Dánia, Norvégia, Németalföld és Belgium, Svájc és a latin-amerikai államok). Mindegyik esetben a XVII. századtól kísérik végig a fejlődést. A 7. rész Marx és Engels 1849 utáni tevékenységét és az I. Internacionálé történetét foglalja össze. Ahogy ilyen esetekben szokásos, a könyvet a kérdések szakemberei írták, igen sokan, és ennek megfelelően akadnak jobban megoldott részek és kissé szürkék. Hadd emeljük ki az egyik szerkesztő, Je. Je. Jurovszkaja munkáját, aki a francia történelemmel foglalkozó fejezetek legtöbbjét írta, és anyagát szellemesen, néha apró történeteket is beleszőve tudta előadni. Az osztrák és a vele együtt tárgyalt magyar anyagot T. M. Iszlamov írta meg nagy szaktudással és pontossággal. Természetszerűen igen jó A. M. Barg fejezete az angol forradalomról. A szovjet egyetemi rendszer ismerete szükséges ahhoz, hogy megértsük a kötet területi elhatárolását, hiszen a Szovjetunió történetét, mint hazai történetet, külön stúdiumként tárgyalják, ós ugyancsak külön oktatják az ázsiai és afrikai országok történetét. A korábbi egyetemi és főiskolai tankönyvek is ugyanilyen elhatárolással éltek. Ennek a könyvnek az újdonsága viszont az angol dominiumok bemutatása (pontosabban azoké a területeké, amelyekből később dominiumok lettek). Az európai történelmen belül pedig láthatóan előbb azokat az országokat vették sorra, amelyek ebben a korban jelentős szerepet játszottak (és a Habsburg-birodalomhoz való tartozása révén Magyarország is ebbe az előkelő sorba került), és azután azokat, amelyeknek a szerepe ekkor nem volt jelentős, így jóformán valamennyi európai ország, ill. nemzet sorra kerül, egyedül Portugália marad ki végképp. Másik, igen hasznos újítása a könyvnek az, hogy néhány fontos pontnál (az angol
