Századok – 1973
Történeti irodalom - Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. (Ism. Ember Győző) 458/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 471 Filmtár) szerinti tagolásban ismerteti az anyagot, és kifogásolja, hogy bizonyos levéltárrészek (szekciók) ehhez vagy ahhoz a szervezeti egységhez tartoznak. Márpedig az Országos Levéltár szervezeti egységei — az osztályok, csoportok stb. — nem jelentenek egyben levéltári egységeket is. A levéltár anyaga nem tagolódik először szervezeti egységek szerint, ós azokon belül szekciók szerint, hanem közvetlenül oszlik szekciókra. Más kérdés, hogy az egyes szekciók egyes szervezeti egységek gondjára vannak bízva. Indokolatlan tehát a szervezeti egységekkel szemben olyan követelményeket támasztani, mintha azok levéltári egységek lennének, a szekcióknak szervezeti egységek gondjára bízásától ugyanazt a következetességet elvárni, mint a fondoknak szekciókba történt csoportosításától, illetve kifogásolni e következetesség hiányát. Pl. azt, hogy az 1848/49-i minisztériumi levéltár (H szekció) miért van az I. osztály őrizetében, amikor ehhez az osztályhoz általában feudális kori anyag tartozik (150.1.). Ha már azonban szervezeti egységek szerint ismerteti a szerző az anyagot, miért nem teszi ezt pontosan ós következetesen ? A kézikönyv első kötete — mint előszava leszögezi — 1967 végének helyzetét tükrözi, sőt némileg azon is túlmegy. Miért szerepeltet tehát — és kritizál — olyan szervezeti egységet — a Bírósági csoportot —, amely már jóval korábban megszűnt? És miért nem szerepelteti az olyat — a IV. osztályt —, amely akkor már jó pár éve létezett, amely feudális kori anyagot is őriz, ha nem is nagy mennyiségben? Talán csak nem azért, mert az 1959-es fond- ós állagjegyzékben a Bírósági csoport még szerepel és a IV. osztály még nem ? És miért nem szerepelteti az V. osztályt, amely a Filmtárat őrzi ? A Filmtár úgy szerepel a kézikönyvben, mintha nem tartoznék szervezeti egységhez, mintha szervezeti egység lenne. És ha megadja és kritizálja a szervezeti egységek címeit, akkor a III. osztályét miért nem pontosan, hanem csonkán tünteti fel? (208. 1.) Az anyag ismertetéséhez a fond-ós állag jegyzéken kívül más, nem is publikált, segédleteket is felhasznált a szerző. Sajnos, a fond- és állagjegyzékbe, meg a nem publikált segédletekbe is belecsúsztak hibák. Ezek átvételéért a szerző általában nem hibáztatható. Bizonyos tévedéseket azonban észre kellett volna vennie, vagy neki magának, vagy a lektorának. A Városi ós kamarai iratok című gyűjtemény főbb csoportjait ismertetve pl. aj pont alatt a Magyar királyi udvari kamara 1549 és 1785 közötti, b) pont alatt a Pozsonyi kamara 1542 és 1785 közötti iratait említi, az anyaghoz készült levéltári segédlet alapján (179. 1.). Szomorú dolog, hogy a segédlet készítője nem tudta, hogy a magyar királyi és a pozsonyi kamara ugyanaz a kormányszerv volt, és hogy az udvari címet csak 1748 óta viselte. Sajnálatos, hogy ezt a tévedést sem a szerző, sem a lektor nem vette észre és nem korrigálta. Más jellegű némely tévedések elkerülése már nehezebb lett volna, és a szerzőtől — nem lóvén levéltáros — nem is kérhető számon. Azt mondja pl. a 151. oldalon, hogy a magyar kancelláriánál „egy-egy ügy iratainak egybetartozását egészen az 1770. évi átszervezésig nem vették figyelembe". Ez igaz, de a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 1770 után is csak részben vették figyelembe, teljes ügyiratokat egészen 1848-ig nem alakítottak ki, csak ügyiratrészeket, ügyiratdarabokat. Erre a lektor figyelmeztethette volna a szerzőt. Sorolhatnék még hasonló és egyéb észrevételeket, de nem tartom szükségesnek, hiszen nem lektora, hanem csak ismertetője vagyok a kötetnek. * A második általános alrész harmadik fejezetében a Hadtörténelmi Intézet levéltári anyagáról kapunk egészen rövid, mindössze 1 oldalra terjedő tájékoztatást. *
