Századok – 1973
Történeti irodalom - Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. (Ism. Ember Győző) 458/II
472 TÖRTÉNETI IRODALOM 472 A második általános alrész ötödik fejezetében a területi (1968 óta tanácsi) levéltárak anyagát ismerteti a szerző, ugyancsak röviden, 22 oldalon, hiszen a bennük levő megyei, városi, mezővárosi, községi és családi levéltári anyagról külön fejezetekben tájékoztat. * Az alrész hatodik fejezetében találjuk a megyei levéltári anyag ismertetését, 159 oldal terjedelemben. Arról, hogy a terjedelem miért lett ilyen nagy, fentebb már volt szó. Külön érdeme ennek, valamint a városi és a családi anyagról tájékoztató fejezeteknek, hogy nem csupán a mai Magyarország megyéinek, városainak és családainak a levéltári anyagáról van szó bennük, hanem az 1918 előtti Magyarországéiról is, nemcsak a hazai levéltári intézményekben őrzött levéltári anyagról, hanem olyanról is, amely külföldön található. Sajnos nem teljes az anyag, mert a horvátországi megyék ós városok — pl. Varasd, Zágráb — nem szerepelnek. A szerző először a megyei levéltárak történeti fejlődéséről beszél, majd a feudális kori megyei levéltári anyag struktúrájáról. Mégpedig nem a tényleges, hanem az ideális — a Mintamegye — struktúrájáról, amelynek a modelljét ő maga dolgozta ki (264 — 266. 1.). Ezt a modellt vette azután alapul az egyes megyék anyagának az ismertetésénél. Ez a modell, illetve az egyes megyék anyagának a modellje alapul vételével a szerző által kidolgozott ideális struktúrája sokban megegyezik a területi (tanácsi) levéltárak anyagának ugyancsak ideális, csupán a fondjegyzékek lapjain, nem pedig a raktárakban, található szerkezetével, de vannak a két struktúra között bizonyos eltérések is. És ezek az eltérések általában nem a szerző által kidolgozott szerkezetnek válnak a javára. Az, hogy a két struktúra jelzetrendszere nem egyezik, még nem okoz különösebb zavart, hiszen mindkét jelzet, a fondjegyzékbeli is, meg a Kosáry-féle is, nem a tényleges, hanem egy ideálisnak szánt, csak a papíron létező rendszeren belüli helyét jelzi az anyagnak. Már nagyobb zavart okoz, hogy pl. Somogy megye levéltárának 1862 és 1922 közötti iratait a szerző 7.1. jelzet alatt mint levéltári gyűjteményt szerepelteti, a fondjegyzékben pedig IV. B. 424. jelzet alatt nem mint gyűjtemény, és nem mint feudális, hanem mint kapitalista kori anyag szerepelnek. Én sem tudnám őket sem gyűjteménynek, sem feudális korinak minősíteni, ugyanúgy nem, mint a Somogy Vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat 1877 és 1880 közötti iratait, amelyeket a szerző 8. 6. jelzet alatt ugyancsak mint megyei gyűjteményt szerepeltet, annak ellenére, hogy a fondjegyzék — helyesen — X. 52. jelzettel nem a megyei iratok, nem is a gyűjtemények, hanem az egyesületek iratai között határozza meg az ideális rendszerbeli helyüket. Nem helyes egy megyei egyesület iratait összekeverni a megye irataival. Aminthogy az is helytelen, hogy feudális korinak minősüljön az olyan anyag, amelyben feudális vonatkozású adatok is vannak. Arról nem is szólva, hogy szerves fondokat — mint egy levéltári intézmény, vagy egy társulat iratait — levéltártanilag mennyire abszurd dolog gyűjteményeknek tekinteni. Még akkor sem merném őket akár feudális koriaknak, akár gyűjteményeknek mondani, ha valamilyen módon néhány 1848 előtti darab közéjük került. A megyei fejezetre vonatkozó hasonló és egyéb észrevételeimet sem akarom szaporítani, hiszen csak példáknak hozom fel őket. * A második általános alrész hetedik fejezetében a városi és mezővárosi levéltári anyagról tájékoztat a szerző 183 oldalon. A városi levéltárak történeti fejlődésének rövid felvázolása után itt is közli az anyagnak azt az ideális szerkezeti modelljét, amelyet maga dolgozott ki, amelynek alapul vételével ismerteti a nagyobb városok anyagát.