Századok – 1973

Történeti irodalom - Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. (Ism. Ember Győző) 458/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 467 részek valamelyikében van a helyük, együtt az illető periódusra vonatkozó feldolgozásokkal. A szerző — miként az alábbiakból kiderül — nem ennek a műfaji követelménynek, nem a belőle következő szerkesztési elvnek megfelelően járt el. Az általános résznek a levéltárakról és a forrásközlésekről szóló alrészében több vonatkozásban is figyelmen kívül hagyta ezt a követelményt. Figyelmen kívül hagyta, amikor a levéltári intézményekben őrzött levéltári anyagról adott tájékoztatást. Miért nyújtott tájékoztatást pl. az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményéről, nem különben a területi (tanácsi) levéltárakban őrzött középkori oklevélgyűjteményekről az általános részben, nem pedig a megfelelő időrendi részben? Ugyanez kérdezhető a Thököly- és a Rákóczi-szabadságharcoknak az Országos Levéltárban őrzött levéltáraival és még számos más levéltári egységgel kapcsolatban. Aligha hihető, hogy a szerző az ilyen levéltári egységekről a megfelelő időrendi részekben nem kíván beszélni. Mit fog hát tenni? Újra elmondja azt, amit itt, az általános részben, egyszer már elmondott ? Ez helytelen ismétlés lenne. Utalni fog az itt elmondottakra ? Ez is helytelen lenne. Itt kellett volna csupán utalni arra, ami az időrendi részekbe fog kerülni, és ott beszélni róla részletesen. A levéltári intézmények őrizetében levő levéltári anyag ismertetésénél sem helyeselhető az időrendi részekbe tartozó anyagnak az általános részben történő tárgyalása, de még — noha erőltetetten — indokolható azzal, hogy egy intézmény anyagáról egy helyen adjunk tájékoztatást. Ilyen indok sem hozható fel azonban a nem levéltári intézményekben őrzött levéltári anyag esetében. Miért kell például Báes megye 1622. évi adóösszeírását, amelyet — egyébként illetéktelenül — az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őriz, az általános részben ismertetni? (275. 1.) Ugyanez a kérdés vethető fel Lehoczky Dániel Békés megyei követnek 1701. évi országgyűlési naplójával kapcsolatban, amely ugyancsak az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található (284. 1.). Se szeri, se száma a hasonló példáknak. Ugyanez a helyzet a szerző által kiadványoknak nevezett könyvtári forrásokkal. Az általános részben szerepelnek pl. az 1828-ban Pesten kinyomtatott „Beszédek, melyek Buzini gróf Keglevich Gábor úr ő nagyságának nemes Nógrád vármegye fő ispányi szőkébe lett beiktatása alkalmával Balassa Gyarmathon 1827. esztendőben tartattak" (340. 1.). Ilyen példákat is százával idézhetnék. És végül nem mást látunk a szerző által adatközléseknek nevezett munkáknál, amelyeknek azonban nagyobb része nem forrásközlés, hanem feldolgozás. Ilyen pl. T. Mórey Klára 1966-ban megjelent tanulmánya: Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste után (361. 1.). Ilyen példákkal még az előbbieknél is nagyobb számban szolgálhatnánk. * A fentiekben idézett példák jó része már átvezet a harmadik fontos kérdéshez, amelyet szóvá kívánok tenni, ahhoz ti., hogy mi a forrásközlés. A szerző azt ígéri, hogy műve általános részének második alrészében levéltárakról és forrásközlésekről fog tájékoztatást nyújtani. Az alrész címe: Levéltárak ós forrásközlések. Ennek felelnek meg egyes fejezetek címei is: Megyei levéltárak és iratkiadások, Városi és mezővárosi levéltárak, iratkiadások, Családi levéltárak és iratkiadások. Ezzel szemben azt látjuk, hogy műve első kötetében nemcsak levéltárakról, — levéltári intézmények levéltári anyagáról és másutt őrzött levéltári anyagról —, hanem