Századok – 1973

Történeti irodalom - Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. (Ism. Ember Győző) 458/II

466 TÖRTÉNETI IRODALOM 466 A fond- és állagjegyzékekot, mind az Országos Levéltárét, mind pedig a területi (tanácsi) levéltárakét, kimerítően felhasználta a szerző, adataikat mind átvette kézikönyvébe. Ezzel kapcsolatban felvethető az a kérdés, hogy vajon indokolt volt-e a jegyzékeknek — habár nem változtatás nélküli — átvétele, majdnem azt mondhatnók, hogy újbóli leközlése? Nem lett volna-e elegendő csupán összefoglaló ismertetést adni a levéltári intézmények anyagáról, a részleteket illetően utalva a megjelent jegyzékekre Î A szerző eljárása ellen szól a kötet terjedelmének nagymérvű megnövekedése. Mellette szól mindenekelőtt az a nagy gyakorlati haszon, amelyet a jegyzékek adatainak egy közös helyen való megtalálhatósága biztosít. Mellette szól az is, hogy a jegyzékeket nem változtatás nélkül veszi át. Módosítja, egységesíti pl. — főleg a megyei anyag esetében — a jegyzékek szerkezetét. (Más kórdós, hogy a módosítás minden esetben javítást jelent-e.) — A jegyzékekben szereplő címekhez, főleg az idegennyelvűekhez, magyarázatokat fűz. (Más kérdés megint, hogy ezt mikor és hogyan teszi, illetve nem teszi meg.) Érveket ós ellenérveket összevetve, helyeslem a szerző eljárását a fond- és állagjegyzékek adatainak átvételével kapcsolatban. A kötet így dokumentálja azt is, hogy levéltáraink a közelmúlt éveiben milyen nagy és hasznos munkát végeztek anyaguk feltárásával, minden célra, elsősorban a tudományos kutatás céljára való felhasználhatóságának a megkönnyítésével. Levéltáraink áldozatkész munkája nélkül a szerző nem is gondolhatott volna arra, hogy műve második változatába a levéltári anyagra vonatkozó tájékoztatást is beépíthesse. Az első kötet terjedelmi nehézségein nem a fond- és állagjegyzékek adatainak a mellőzésével lehetett és kellett volna segíteni. * A második fontos kérdés, amellyel kapcsolatban lényegesebb észrevételeim vannak, a mű általános és időrendi részeinek a viszonya, pontosabban az, hogy mi tartozik a mű általános, és mi az időrendi részeibe. Véleményem szerint az általános részbe, annak minden alrészóbe is, csak olyan tájékoztatás, csak olyan adatok tartoznak, amelyek a kézikönyvben tárgyalt egész időszakra, vagy legalábbis annak több alperiódusára vonatkoznak. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a követelmény forrásokra — legyenek azok akár levéltáriak, akár könyvtáriak — és irodalomra — azon belül forrásközlésekre és feldolgozásokra — egyaránt vonatkozik. Vonatkozik pedig éppen annak a műfaji igénynek alapján, amelyet — helycsen — maga a szerző állított fel, hogy ti. forrásokat és feldolgozásokat együtt kell tekinteni, mint egy jéghegynek víz alatti és feletti részeit, közösen kell tárgyalni őket. Ezzel a műfaji követelménnyel nem egyeztethető össze, hogy az általános részben kerüljenek tárgyalásra olyan források ós forrásközlések is — feldolgozásokról nem is szólva —, amelyek nem a kézikönyv által felölelt egész időszakra, hanem annak csak valamelyik periódusára vonatkoznak. Ezeknek nem az általános részben, hanem az időrendi A másik az, hogy figyelemre se méltatta. Ez már kényesebb eset lenne. Mart — enyhén szólva — nagyon különös az olyan eljárás, hogy egy levéltári intézménynek, az ország első levéltárának a rendszerét rossznak mondom, de a róla nyújtott tájékoztatást magam is arra építem. Azt a másik rendszert pedig, amelyet a jobb tájékoztatás céljára maga ez a levéltári intézmény dolgozott ki, ós amely összhangban van a más levéltári intézmények anyagának ismertetésénél általam is követett rendszerrel, tudomásul sem veszem.