Századok – 1973
Történeti irodalom - Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. (Ism. Ember Győző) 458/II
458 TÖRTÉNETI IRODALOM 458 egyébként kitűnő könyvbe a hazai olvasó számára még világosabbá, még kézzelfoghatóbbá tette volna a nemzetközi munkásmozgalom új fejezetének, a forradalmi baloldal elkülönülésének történetét. Mucsi FERENC KOSÁRY DOMOKOS: BEVEZETÉS MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAIBA ÉS IRODALMÁBA. I. (Budapest, Tankönyvkiadó. 1970. 890 1.) Történettudományunk — ós hasonló a helyzet tudományunk más területein is — nem bővelkedik úgynevezett fundamentális művekben, amelyek elsődleges szükségleteket elégítenek ki, amelyek a tudományág műveléséhez és fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek, állandóan használt kézikönyvekül szolgálnak. Ilyen munkák — a többi között — a bibliográfiák és a dokumentációnak, az információnak egyéb hasonló eszközei. A tudományos termelés olyan méreteket öltött, hogy — akárcsak hazai — termésének áttekintése sok időt, nagy munkát igényel, amit sokkal gazdaságosabb az összes kutató számára közösen elvégezni, mint ha mindegyik külön-külön végezné el. Ezért nő a dokumentációnak, az információnak a jelentősége rohamosan — miként más területeken — a tudományos kutatásban is. Ezt a tényt történettudományunknak is tudomásul kell vennie és számolnia kell vele. Ezért van különös jelentősége minden olyan történelmi műnek — így Kosáry Domokos itt most ismertetésre kerülő munkájának is —, amely a tudományág dokumentációs, információs igényeinek a kielégítését tűzi ki céljául. Mi sem bizonyítja meggyőzőbben az ilyen kézikönyvek fontosságát, mint az a — történelmi könyvkiadásunkban nem túl gyakori — közönségsiker, amelyet Kosáry Domokos 1951-ben, 1954-ben és 1958-ban megjelent, Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című, 3 kötetes műve itthon ós külföldön aratott, és amely annak újbóli megjelentetését önmagában is indokolta. Mindjárt le kell azonban szögezni, hogy az új munka nem tekinthető a korábbi megismételt, bővített kiadásának. Attól lényegesen különbözik, annál jóval többet nyújt, mennyiségileg és minőségileg egyaránt. A könyvnek új, a régitől némileg eltérő címéből, sajnos, ez a lényeges különbség nem derül ki. Az, hogy az új cím Magyarország történetének, a régi pedig a magyar történelemnek a forrásaiba ós irodalmába igéri a bevezetést, nem valamilyen műfaji eltérést jelez, hanem annak a korábban is érvényesített igénynek nyomatékosabb hangsúlyozását jelenti, hogy a mű az ország keretein belül ólt más, nem magyar népek történetével, történelmi irodalmuk eredményeivel is foglalkozni kíván. Nem hinném, hogy a szerző a „történelem" helyett a „történet" kifejezés használatával az új címben bármilyen különbségre akart volna utalni a korábbi és az új kiadás között.* * Pedig a két kifejezés között — az általános szóhasználattól eltérően — lehetne és kellene is különbséget tenni. „Történet" lenne az, ami megtörtént, a történetíró munkájának a tárgya. „Történelem" pedig a megírt történet, a történetíró munkájának az eredménye. Nevezik továbbá történelemnek a történetíró munkáját, a történetírást is. Magyarország története ilyen szóhasználat esetén azt jelentené, ami Magyarországon, Magyarországgal kapcsolatban történt. Magyarország történelme pedig a Magyarország
