Századok – 1973

Történeti irodalom - Vadász Sándor: Lenin és a zimmerwaldi baloldal (Ism. Mucsi Ferenc) 455/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 457 deron pozitív tevékenysége, az Haut-Vienne-département-beli megmozdulások) ellenére nem itt, hanem a CGT ellenzékében összpontosul (Merrheim, Union des Métaux); de reálisan kimutatja azt is, hogy egyelőre — 1915 —1916-ban — ez az irányzat sem rendelkezik számottevő tömegbefolyással (94, 125. 1.). Az eddigi kiadványoknál bővebben ismerteti a szerző a svájci, a holland és főleg a svéd baloldal kialakulását, de tudatosan elhanyagolja az angolok szerepének felmérését — azzal a nem elfogadható indokolással, hogy az utóbbiak — az angol kormány által eszközölt útlevél-megvonások miatt — személyesen nem vehettek részt Zimmerwald munkájában, tehát ennek tevékenységét számottevően nem is befolyásolhatták (52. 1.). Az angol Független Munkáspárt, a Labour-Leader tevékenységének és a kontinensre gyakorolt hatásának közelebbi vizsgálata bizonyára meggyőzte volna Vadászt, hogy könyvét értékes témakörtől fosztotta meg ezáltal. A könyv eredményei között kell említenünk a német baloldal árnyalt ábrázolá sát is, Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht forradalmi tevékenységének, a Spartacusszövetség megalakulásához vezető útnak aprólékos gonddal ábrázolt rajzát. Különösen érdekesek a brémai és a hamburgi baloldaliak: a Johann Knief és Rudolf Lindau fellépését és tevékenységét leíró részletek. Itt is hiányzik azonban, akárcsak Julian Borhardt ós a Lichtstrahlen esetében, a későbbi események ismertetése, annak a magyarázata, hogy az utóbbiak, főleg Borhardt, hogyan és miért maradtak mintegy „kívül" a baloldaliak összefogásán, miért utasították vissza a spartacisták a velük való együttműködést, ugyanakkor, amikor Lenin igen nagyra értékeli fellépésüket, a „honvédő" többséggel való határozott szembefordulásukat. S ami az utóbbiakat illeti: egy helyütt (81. 1.) a szerző utal arra, hogy a párttöbségen belül volt egy „szélsőjobboldali" csoport is (W. Heine, W. Kolb), amely nyiltan szakított a szociáldemokrata hagyományokkal — nem említi azonban, hogy az ő felfogásukat nem osztotta a hivatalos pártvezetés, s hogy ilyenképpen valójában négy főirányról is szólhatunk a német szociáldemokráciában a háború időszakában (sőt már azt valamivel megelőzően is). Ennek a mozzanatnak az erőteljesebb hangsúlyozása a könyvben még árnyaltabbá tehette volna azt a hátteret, amely előtt a forradalmi baloldal tevékenysége és harca kibontakozott. Pontosak és értékelésüket tekintve árnyaltak az egyes konferenciákat leíró-elemző részek: Lugano, Koppenhága, Bern, London és Bécs, Zimmerwald és Kien thai tanácskozásai egyaránt világosan állnak az olvasó előtt. Talán csak az utóbbival kapcsolatban támad olyan érzésünk, hogy a szerző túlzottan szigorú mércét alkalmaz, midőn a hangsúlyt nem az elért eredményekre, hanem a pacifista többség „ellenállásának" rajzára helyezi (150. 1.). A zimmerwaldi egyesülés 3., stockholmi konferenciája az egyetlen, amelyre a szerzőnek nem állt elegendő forrás rendelkezésére. Ez a konferencia, mint ahogyan a zimmerwaldi baloldal útjának további rajza is, már csak egy kitekintés formájában szerepel a könyvben. A téma megérne egy újabb monográfiát, ez azonban már inkább a III. Internacionálé közvetlen előtörténetének feldolgozását tartalmazná, s ennyiben bővebb lenne a jelenlegi témánál. Befejezésül néhány szót a kérdés magyar vonatkozásairól. A szerző kissé szűkmarkúan bánik a hazai szociáldemokrácia reagálásaival, állásfoglalásaival. Rajza általában negatívabb emiatt a valóságosnál. Nem vett részt ugyan Zimmerwaldban, de a központi hatalmak hivatalos szociáldemokrata pártlapjai közül egyedül a Népszava üdvözölte a konferenciát, ha összehívásának módját helytelenítette is. A háború elején is több pozitív mozzanat enyhítette a pártlap „honvédő" hangvételét (Kunfi, Rónai írásai); később a párt — Stockholm időszakában — „közvetítő" szerepet próbált vállalni; 1917 őszén pedig éppen Zimmerwald ösztönözte Magyarországon is a háborúellenes, baloldali mozgalom, a Szabó Ervin szellemi vezetésével induló „forradalmi szocialisták" tevékenységének kibontakozását. Ezeknek a tényeknek rövid beépítése az