Századok – 1973

Történeti irodalom - Vadász Sándor: Lenin és a zimmerwaldi baloldal (Ism. Mucsi Ferenc) 455/II

456 TÖRTÉNETI IRODALOM 456 nemzetközileg is jelentős kiadvány tanúskodik. Ez utóbbiak számát gyarapítja Vadász Sándor könyve is, amely a nemzetközi munkásmozgalom történetének egyik kulcskérdését tárgyalja; azt a folyamatot ábrázolja-elemzi, amelynek során az első világháború kirobbanása után a nemzetközi munkásmozgalomban fokozatosan kibontakoztak és megerősödtek a háborúval forradalmian szembeszálló erők, kialakult az a baloldal, amely nemcsak a mozgalomban túlsúlyra jutott nacionalizmus, hanem a terméketlen pacifizmus ellen is felvette a harcot, és — Lenin, a bolsevikok céltudatos irányításával — közvetlen előfutára lett a III. Internacionálénak. A könyv elemzéseinek középpontjában, természetesen, Lenin (és a bolsevikok) tevékenysége áll, de nem önmagában, hanem szoros összefüggésben a nemzetközi munkásmozgalomnak mindazokkal az áramlataival, irányzataival, csoportjaival, amelyek számításba jöhettek a háborúellenes forradalmi elemek tömörítésének, hatékony erővé való átformálásának lenini stratégiája szempontjából. A szerző tekintélyes mennyiségű, a téma szempontjából elsőrendű fontosságú levéltári anyagot használt fel munkájában. Közöttük elsősorban a moszkvai Marxizmus-Leninizmus Intézet központi archívumának fondjai érdemelnek említést, az oroszországi és a nemzetközi szocialista munkásmozgalom forradalmi szárnyát képviselő politikusok, forradalmárok korabeli levelezésének forráscsoportja, az egykorú, gyakran csak néhány számot megért forradalmi lapok, folyóiratok, röplapok fellelhető számai; a Lenyinszkij Szbornyik viszonylag kevéssé hasznosított kötetei; a potsdami Deutsches Zentralarchiv, a berlini Marxizmus-Leninizmus intézet központi pártarchívuma egyes anyagai, a bécsi Staatsarchiv bizonyos fondjainak a magyar Országos Levéltárban őrzött fotómásolatai, a francia (és a párizsi orosz) háború-ellenes, internacionalista csoportok kiadványai (Vie Ouvrière, Union des Métaux, Golosz, Nase Szlovo) stb. A szerző kritikailag hasznosította az 1920-as évek elején megjelentetett szovjet-oroszországi és nemzetközi dokumentációt is: levelezés-publikációkat, memoárokat, a Krasznij Arhív köteteit és szinte teljes egészében támaszkodott a kérdés egyre bővülő újabb nemzetközi és hazai szakirodalmára is. Ha e pazar bőség ellenére mégis hiányérzet támad az olvasóban, az bizonnyal a források és az irodalom rendszerezésének és összefoglaló bírálatának a hiányából kökövetkezik, abból, hogy a könyvnek nincs historiográfiai áttekintése, amely segítene eligazodni a kérdés nagyon is bonyolult és szerteágazó megítélésében, s egyben világosabbá tenné: mennyi új mozzanattal gazdagítja a szerző a téma feldolgozását. Mindjárt hozzátehetjük: nem kevéssel. Mindenekelőtt a forradalmi baloldal egyes csoportjai kialakulásának rajzával, azzal az impozáns körképpel, amelyet a háború kitörését követő differenciálódásról, a forradalmi baloldal összefogását érlelő mozzanatok pontos felvázolásával nyújt. A bolsevik emigráció különböző csoportjainak tevékenységéről sok új részkérdéssel, Lenin céltudatos munkálkodásának ábrázolásával további adalékokkal gazdagítja ismereteinket a baloldal tömörítésében a motor szerepét betöltő oroszországi forradalmárokról. Ebben a tekintetben is újszerű a szerzőnek az az álláspontja, hogy kimutatja: a luganói konferencia megszervezésében Leninnek, a bolsevikoknak meghatározott, bár közvetett szerepük volt (66 — 67. 1.). Újszerű az a kép is, amelyet a bolsevik emigráció 1915 koraőszi munkásságáról nyújt a szerző: jól dokumentáltan mutatja meg azt a megfeszített munkát, amelynek révén nemzetközileg propagálják az első zimmerwaldi tanácskozás eszméit, nemzetközileg szervezik a zimmerwaldi baloldalt támogató forradalmi elemeket (129—132. 1.). Átfogó, alapos elemzést olvashatunk a francia háborúellenes baloldal kialakulásáról és tevékenységéről is. Uj részlet-adataival a szerző még világosabban dokumentálja, hogy a franciaországi háborúellenes irányzat főereje a SFIO-ban éledő mozgalom (Bour-