Századok – 1973
Történeti irodalom - Vadász Sándor: Lenin és a zimmerwaldi baloldal (Ism. Mucsi Ferenc) 455/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 455 meg, hogy „az üzemi bizottságok közvetlen irányítását a szakszervezetek látták el, melyek már létrehozásukban is tevékenyen közreműködtek, ők koordinálták az egyes üzemekben működő üzemi bizottságok munkáját, ők hívták fel figyelmüket a legfontosabb feladatokra, képviselték érdekeiket más testületekkel... A munkáspártok irányítása közvetett volt: elsősorban az üzemi bizottságokban és a szakszervezetekben dolgozó párttagokon keresztül valósult meg" (61 — 62. 1.). Ha ezt részletesebben tárgyalta volna a könyv, az olvasó előtt világosabbá válnék az üzemi bizottságok és a munkásegység problémájának a bemutatása is. Ezt követően a szerző igen gazdag forrásanyag alapján mutatja be az üzemi bizottságoknak a dolgozók élelmiszerellátásában vállalt szerepét, részvételüket az 1946-ös újjáépítési versenyben, azt, hogy milyen szerepet játszottak az 1945 őszén kirobbant ún. vadsztrájkok leszerelésében, hogyan sürgették a reakció elleni harcot, a bankok ós nagyüzemek államosítását ós vettek részt az 1946 elején elkezdődött reakció elleni ellentámadásban. 1946 tavaszán a két munkáspárt közötti ellentétek kiéleződtek, s ezek megmutatkoztak az ÜB választásokban is. Bár a választások a munkásegység jegyében zajlottak le, az összeütközést nem lehetett elkerülni. A választások eredményeként nőtt az SzDP tagok száma a bizottságokban, noha a többség országosan még mindig az MKP kezében volt. „Ez az új arány jobban megfelelt a két párt dolgozók körében betöltött taglétszámának — állapítja meg Rácz János —, és pillanatnyi befolyásának ezért az új összetételű üzemi bizottságok jobban is biztosították a két párt együttműködését" (98. 1.). Befejezésül a szerző az üzemi bizottságok és az államosítások kérdésének boncolgatásával foglalkozik. A négy legnagyobb hazai üzem — Weiss Manfréd Művek, a Ganz Gépgyár, a Rimamurányi Vasmű és a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár — államosításakor ellentét keletkezett a NIK (Nehézipari Központ) és az ÜB-ok között — állapítja meg —, mivel az üzemi bizottságokat nem vonták be a NIK szervezésébe. Ennek oka nemcsak az volt, hogy az államosításokkal bizonyos fokig megváltoztak az üzemi bizottságok előtt álló feladatok, hanem közrejátszott ebben az is, hogy sokan az egyszemélyi vezetést összeegyeztethetetlennek tartották az ÜB-k széles körű jogainak további fenntartásával. Így elmaradt egy új ÜB rendelet kiadása is, később pedig a további államosítások végrehajtásával az ÜB-k szerepe is egyre inkább elsorvadt. Az MKP vezetői a szocialista építés viszonyai között nem láttak perspektívát az üzemi bizottságokban. Témáját tekintve Rácz Jánosnak nem kellett töretlen utat bejárnia, hiszen e tárgykörből az elmúlt évek során már eddig is több tanulmány, cikk és egy dokumentumkötet látott napvilágot. Ez részben könnyítette, de ugyanakkor nehezítette a szerző dolgát. Ügy véljük azonban, hogy feladatát ennek ellenére is jól oldatta meg. Megjegyzéseink nem érintették így könyvének alapvető mondanivalóját, csupán a munka további kiszélesítésére, bővítésére kívánják felhívni a szerző figyelmét. Vállalkozása hasznosnak bizonyult, újabb adalékokkal járult hozzá a népi demokratikus korszak megismeréséhez. IZSÁK LAJOS VADÁSZ SÁNDOR: LENIN ÉS A ZIMMERWALDI BALOLDAL (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1971. 231 1.) A nemzetközi munkásmozgalom történetének kutatása lassanként önálló diszciplínává terebélyesedik az újkori-legújabbkori történeti kutatásokban. Magyarországon is fejlődőben van az új történettudományi kutatási terület; az eredményekről több
