Századok – 1973
Vita - „Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556–1767”. Varga János doktori értekezésének vitája. (Granasztói György) 440/II
VARGA JÁNOS DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA 445 tette a szerző 1514-et nemcsak a jobbágyság, hanem a jobbágyrendszer történetében is periódushatárnak. Ugyanakkor elismerte, hogy pontosabb lett volna ezt a csúcspontot jogi csúcspontnak nevezni. A történelmi körülmények és a forrásanyag sajátosságai miatt az 1514 és 1556 közötti szakasz ebből a szempontból különleges kutatási problémákat vet fel. Mégis megállapítható, hogy 1556-ban jogi téren részleges visszalépés történt 1514 dekrétumaihoz képest. A visszalépés részlegessége viszont éppen azt bizonyítja, hogy a fejlődés a gyakorlatban mégiscsak az örökös jobbágyrendszer kiteljesedésének és megmerevedésének irányában hatott. Pach Zsigmond Pál hívta fel a figyelmet arra, hogy a szerzőnek az örökös jobbágyrendszerről adott definíciója mellett más meghatározások is lehetségesek, annál is inkább, mert ahhoz a jobbágyság általános kritériumait is tisztázni kell. Az értekezés védője erre a reflexióra adott válaszában azt hangsúlyozta, hogy az örökös jobbágyrendszerben a jobbágy ós a földesúr közti függőségi viszonyban a függés személyi összetevőjén van a hangsúly. Mindez azonban mitsem von le a feudális tulajdonnak és a belőle következő feudális földjáradéknak alapvető jelentőségéből. A személyi függés ui. a földesúr feudális földtulajdonán keresztül realizálódik, következésképpen e feudális földtulajdon mindenféle jobbágyrendszer létezésének előfeltétele. Az opponensnek az 1608. évi 13. törvénycikk értelmezésével kapcsolatban feltett kérdésére válaszolva Varga János annak a véleményének adott kifejezést, hogy e törvénycikk helye körülírt formában pontosabban kijelölhető, mint ha egyértelműen e törvénycikk ellen vagy mellette ( kívánnánk állást foglalni. Mindenesetre e törvénycikk, hasonlattal élve „nem határkő, de az egyik legjelentősebb mérföldkő az örökös jobbágyrendszer alakulásának történe-I tében. Egyetértett Pach opponens azon megjegyzésével, hogy a XVII. századi szabadmenetelűség a XVI. századi ablicenciáción kívüli migráció továbbélésekónt, sajátos továbbformálódásakónt is szemlélhető. Hozzáfűzte még, hogy a szabadmenetelűség létrejöttének formáit illetően kapcsolódik a XVI. századi előzményekhez. Minthogy azonban a szabadparaszti fejlődés potenciális lehetősége a XVII. századra már elenyészett, nem is válhatott semmilyen szabadparaszti fejlődés emeltyűjévé. Makkai László opponens nem tudta elfogadni azt a magyarázatot, hogy a XVII. századi szabadmenetelűsóget alapjaiban anorganikus hatások kónyszerítették ki, s ezért nem válhatott a szabadparaszti fejlődés kiindulópontjává. Az értekezés szerzője, válasza további részében erre a felvetésre kívánt kimerítő választ adni. Varga János először is tisztázta, mit ért organikus és anorganikus fejlődésen. Organikusnak a fejlődés azon irányát tekinti, amelyet egymáshoz szervesen kapcsolódó, egymást kölcsönhatásban erősítő vagy gyengítő belső és külső gazdasági összefüggések involválnak, amelyet persze a politikai tényezők támogathatnak vagy akadályozhatnak. Anorganikusnak jelölte viszont munkájában a fejlődés menetébe erőszakosan beleszóló tényezőket, így a török előrenyomulásával kapcsolatos háborúkat is. Az anorganikus tényezők természetesen adott szinten beleépülhetnek az organizmusba, annak szerves részévé válhatnak, fellépésük idején azonban mindenképpen anorganikusnak minősülnek. Egyébként — fűzte hozzá — nem a XVII. század társadalmát tekinti anorganikusnak, hanem a jobbágytársadalom megrajzolt dinamizmusát eredezteti anorganikus hatásokból. Makkai László magyarázatához visszatérve és azt a sajátjával szembesítve, a szerző úgy véli, hogy tulajdonképpen nincsen eltérés köztük. Hangsúlyozta, hogy általánosságban nem gazdaságtörténet írását tekintette feladatának. A Makkai Lászlóval folytatott vita egyik sarkalatos pontja a 15 éves háború hatásának értékelése. E háborút Varga János a méreteit és következményeit tekintve a harmincéves háború magyar kiadásának tekinti. Hadikonjunktúrájával a jobbágyháztartások mintegy 20 százalékát áldozatul követelő iszonyatos pusztításával külö-10 Századok 1973/3
