Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
A Ii О MÁN NEMZETI EGYSÉG KÉKDÉSE 417 ban is csak nagy általánosságban fogalmazták meg a nemzeti egység igényét. 47 A liberális nagybojárok többsége és maga Címpineanu is a nemzeti egység megvalósításának első lépését a moldvai uralkodó havasalföldi trónra való meghívásában ós uralma örökössé tótelében látták. És miután tapasztalniuk kellett, hogy a nyugati hatalmak fő célja a török birodalom fenntartása (várható egyoldalú orosz segítség nélkül, sőt annak megelőzésével), a török birodalom külpolitikai biztonságot nyújtó keretein belüli „függetlenség" kiharcolására korlátozták erőfeszítéseiket. Címpineanu ezzel a programmal járta be Konstantinápolyt, Párizst, Londont, de a nyugati kormánykörök már nem támogatták akcióját. 1839 szeptemberében írásban lefektetett szövetséget kötött a Czartoryski-emigrációval, de ennek már vajmi kevés hatása volt.4 8 Bécsben még tett egy kísérletet, Metternich azonban nem fogadta, azzal hárítva el a személyes találkozást, hogy „ismeri a kérdést, amiről tárgyalni akar, de olyan politikai megfontolások forognak fenn, amelyek lehetetlenné teszik" megbeszélésüket.4 9 Lúgoson a túlbuzgó megyei hatóságok tévedésből letartóztatták, majd felsőbb utasításra hagyták, hogy folytassa útját.5 0 A határonmár várták és a fejedelem azonnal a märgineni kolostorba internálta, ahova az év végén Bälcescu is került. A fejedelem nem mert rá súlyosabb büntetést kiróni. A keleti válság még újabb meglepetéseket tartogathatott. Részletesebb források hiányában ma még megközelíthetőleg sem lehet rekonstruálni azt, hogy Cimpineanuék terveiben milyen szerepet játszott Ausztria. Címpineanu és a mozgalom francia publicistája, F. Colson nem nagy rokonszenvvel néztek Ausztriára. A függetlenséget és nemzeti egységet elsősorban Anglia és Franciaország támogatásával szerették volna megvalósítani. Ausztriához annyiban közeledtek, amennyiben azt tapasztalhatták, hogy a két vezető nyugati hatalom komolyabb oroszellenes szerepet szánt Ausztriának. Nemcsak az Ausztria ellenes felkelés lehetősége vetődött fel, amire a lengyel megbízott bukaresti tárgyalásairól szóló, már idézett beszámolója következtetni enged, hanem az osztrák szövetség lehetősége is.6 1 Colson a keleti válság alatt írt, a román nemzeti 47 A függetlenségi nyilatkozat eredeti változatában: „Ők [az aláírók] tudják, hogy a felette megosztott és szétszórt románok erejét meghaladja a külső körülményekkel szembeni ellenállás, mégis törekednek az egész román lakosság egy jogar alatti egyesítésére" (Bodea: Lupta 217. 1.). A lengyel emigrációnak adott példányban „az összes románok egyesítésének szükségességét" hangsúlyozták (Panaitescu: Câmpineanu. 26. 1.). Abban a változatban, melyet a francia konzulátuson keresztül Palmerstonhoz is el akartak juttatni, az egység megteremtésének a „Portával szövetséges hatalmaknál" való szorgalmazására esik a hangsúly (Hurmuzaki Documente XVII. köt. 727 — 728. 1.). 48 Panaitescu: Câmpineanu. 19 — 20. 1. 49 Ghica: Serisori cätre Vasile Alecsandri. Buc. 1905. 551. 1. 50 József nádor levéltára. Archivum Secret um. Acta politiam et internam Hungáriáé securitatem spectantia. 1840: 3,4,5,12,26,38. 51 Sturdza moldvai fejedelem 1839 januárjában fogadta a havasalföldi nemzeti párt (a „liberális nagybojár" ellenzék) megbízottját, F. Colsont és a iasii francia konzult. A moldvai fejedelem vállalta, hogy elfogadja a havasalföldi trónra kapott meghívást. A két fejedelemség egyesítése kivihetetlensóge esetére Címpineanu fejedelemmé választásában látta a havasalföldi politikai válság megoldásának lehetőségét. Hangsúlyozta a cári befolyás háttérbe szorításának szükségességét. Hivatalos közlés formájában angol és francia támogatást kórt a iasii francia konzultól. Egyelőre legfeljebb csak a két fejedelemség egyesítését tartotta kivihetőnek. Besszarábia, Erdély, Bánát bekapcsolásától óvta tárgyalófeleit. A francia konzul beszámolója elárulja azt, hogy az osztrák szövetség kérdése is (vagy talán azon is túlmutató elgondolás) felvetődött. A konzul ugyanis a nemzeti párt programja megvalósításának lehetőségére a fent jelzett módozatokon kívül még egy olyan megoldást is látott, amely „a román nemzet ésszerű eszméjének" megvalósításával magában foglalná a két dunai fejedelemségen kívül Besszarábia, Erdély, Bánát és Bukovina lakosságát. „Tehát még két millióval gyarapodó népesség komoly erkölcsi ereje járulna ehhez a valóban impozánssá növő területhez, és ez nemcsak a törököknek jelentene nagy hasznot, hanem mind Ausztriának, mind valamennyi nyugati nagyhatalomnak szövetségese lenne." (Hurmuzaki Documente. XVII. köt. 739. 1.)
