Századok – 1973

Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között 329/II

362 L. NAGY ZSUZSA A tanácskozás napirendjén a háború tanulságai, következményei és a béke fenntartásának kérdései szerepeltek. A világháború bebizonyította, mint kifejtették, hogy egyetlen ország sem rendezkedhet be elszigeteltségre, hogy Európa súlyos presztízsveszteséget szenvedett az Egyesült Államokkal szem­ben. A béke fenntartása, Európa pozíciójának megerősítése miatt is sürgették tehát a gazdasági kapcsolatok fejlesztését és szervezetté tételét. A záróhatáro­zat ezen túlmenően azt is ajánlotta, valamennyi.országban hozzanak létre olyan gazdasági szakbizottságokat, amelyek a gazdasági ellentétek békés rendezését dolgozzák ki, s a mozgalom nemzetközileg egységes fellépését tar­tották szükségesnek e célkitűzések támogatására. E kongresszuson még na­gyobb hangsúllyal, mint korábban, felmerült az „Egyesült Európa" gondola­tának támogatása, elsősorban gazdasági vonatkozásban.137 A tanácskozás nyilvános üléssel zárult, amelyen a jugoszláv Mihalic joggal emelte ki annak fontosságát, hogy ,,a tegnapi ellenségek", franciák és németek, magyarok, osztrákok, csehszlovákok stb. együtt vannak, s azonos célokért dolgoznak a szabadkőművességen belül. A nemzetközi mozgalom jól érzékelte, hogy Európában nemcsak a francia—német reláció játszik fontos szerepet, hanem a Magyarország és a kisantant államok közötti viszony is.138 A belgrádi kongresszuson megütött hangon, de annál is határozottabban, szélesebb problémákra kiterjeszkedve vetették fel, elsősorban a franciák, a gaz­dasági együttműködés szükségességét, mint a béke fenntartásának eszközét az 1927-es bázeli tanácskozáson, amelyet a Ligue Internationale hívott össze. Itt azt hangsúlyozták, hogy a termelés és a piac a maga belső törvényei szerint egyre inkább nemzetközivé válik, s ehhez igazodniok kell a kormányoknak is. Forradalomellenes éllel emelték ki, hogy a polgári kormányok egymás ellen folytatott gazdasági harca csak a szocializmus malmára hajtja a vizet, de ellen­szenvvel nézték az Egyesült Államok egyre növekvő befolyását is. Egy jelleg­zetesen polgári koncepció alapján Európa szuverénitását, gazdasági, politikai súlyát szerették volna megvédeni két, számukra „Európán kívüli" nagy­hatalommal, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben. Ezért sürgették a korábbinál is határozottabban a francia—német gazdasági együtt­működést, a Duna-medence országainak hasonló megbékélését és közeledését, valamint a leszerelést. Az egyetemes szabadkőműves összefogás és össze­hangolt fellépés, a kölcsönös tájékoztatás érdekében indították meg La Paix с. folyóiratukat Párizsban. Ez az „európai" program sokkal inkább a polgári vágyakat, semmint a realitások tanulságait összegezte. A gondolatkör mélyen élt a mozgalomban, és többször is újrafogalmazták. Bár mindvégig megmaradt benne az az elem, amely egy nyugat-európai polgári alapról elítélte és el­utasította az amerikai kapitalizmus agresszivitását, az amerikai életformát, erősebben hatott benne és érvényesült a későbbiekben is a szovjetellenesség. Bizonyos véleménykülönbségek érezhetőek voltak a határozott hangot megütő franciák valamint a német delegáltak egy része között. A Ligue Internationale komitéja ezért, amelynek élén továbbra is Fritz Ulmann állt, titkára pedig a bécsi Eugen Lennhoff nagymester lett, olyan határozatot ter­jesztett be, hogy azt egyhangúlag elfogadhassák. Ezért a pártpolitikában való semlegességet, az általános szabadkőműves ideálok képviseletét hangsúlyozta, s nem érintette a vitatott kérdéseket, mint ezek részproblémáit. 137 La Paix, 1926. dec. külön szám. 32 — 43.1. Compte rendu de la manifestation. 138 La Paix, 1926. dec. külön szám. 51 — 55.1. Compte rendu de la manifestation.

Next

/
Oldalképek
Tartalom