Századok – 1973
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között 329/II
A SZABADKŐMŰVES MOZGALOM S ZEH ЕРЕ 343 konferencia hatalmi harcai idején azonban sem a nemzetközi iroda, sem a szabadkőműves mozgalom nemzeti szervezetei nem tudták függetleníteni magukat országaik, kormányaik politikai törekvéseitől. Bár az olasz nagypáholy már 1919 áprilisában világkongresszus összehívását javasolta, mégpedig Olaszországban, s a gondolatot széles körben helyeselték, szervezését mégis csak később, a békekonferencia lezárása után kezdték meg.49 A svájci Alpina páholy, melyet az előkészítésre felkértek, 1921 októberére hívta össze az első tanácskozást. Ezt követően 1922. január 1-én alakult meg az Association Maçonnique International, az A. M. I. E szervezet animátora és lelke a Grand Orient de France volt. Elgondolását és az A. M. I. célkitűzéseit (a béke és a demokrácia védelme, az általános közeledés elősegítése) már alakulásakor támogatta a belga, az olasz, a francia, a bécsi, a luxemburgi, a barcelonai, a bulgáriai, a portugál, a svájci, a török, a nürnbergi, a chilei, a columbiai, a jugoszláviai, a venezuelai, a new yorki, a holland és a Fülöp szigeti nagypáholy.50 A nemzetközi összefogás és együttműködés másik ága a század elejétől fogva ülésező, szabadkőműves jellegű eszperantó kongresszusokból nőtt ki. A Németországban élő, svájci nemzetiségű Fritz Ulmann dolgozta ki 1913-ban a Ligue Internationale (vagy Universelle) de franc-maçons alapításának tervét azzal a céllal, hogy egyesítse a különböző ritusú páholyokhoz tartozó, különböző nemzetiségű testvéreket. Ez a szervezet első, tulajdonképpeni alakuló ülését 1920-ban tartotta meg Hágában, majd ezt követően 1921-ben Prágában, 1923-ban Nürnbergben került sor kongresszusra. A Ligue vezetője Fritz Ulmann, titkára Karl Barthel lett Frankfurt am Mainból. A vezetésben, szervezésben kiemelkedő szerepet játszó németek mellett fontos hely jutott a prágai Lessing zu den drei Ringen páholynak, valamint az osztrák, bécsi nagypáholyoknak is. A 20-as évek derekán a vezetésben s a kongresszusok szervezésében mindinkább a bécsi szabadkőművesek kerültek előtérbe.51 Céljuk az volt, hogy kölcsönösen támogassák egymást, kicseréljék ismereteiket és tapasztalataikat az egyes országok mozgalmáról, előtérbe állították a karitatív munkát, az ifjúsággal való foglalkozást, elhatározták, hogy információs bürót szerveznek, amely bizonyos fokig propagandisztikus feladatokat is ellát, hogy feldolgozzák a mozgalom történetét, hogy német nyelvű bulletint jelentetnek meg. A Ligue jellegzetességét nemcsak az adta, hogy ebben a német nyelvterületű, vagy német nyelvű (mint a Lessing) páholyok játszottak vezető szerepet, hanem, hogy a nemzetközi összefogás gondolatát mindig is melegen támogató franciák mellett az angol, a nagybritanniai páholyok sem zárkóztak el teljesen támogatásától.52 Ez összefüggött a német és osztrák mozgalom korábbi angolszász orientálódásával, egyben meg is erősítette ezt a hagyományt és kapcsolatot. Szervezeti téren a Ligue egyes személyeket tömörített, míg viszont az A. M. I. -hoz csak páholyok, nagypáholyok csatlakozhattak. A „nemzeti" 49 Rosario Francesco Esposito : La Massonneria e l'Italia dal 1800 ai nostri giorni. H. n. 1956. 183-184. 1. 60 L'Acacia, 1923. 1. sz. jún. 7. 1. Pour la paix. R. G. Feuillette : Précis de l'Histoire du Grand Orient de France. Paris, 1928. 136-137. 1. Esposito: i. m. 184 — 185. 1. 51 La Ligue internationale de franc-maçons. Son but et son activité. Paris, 1930. 15. 1. 62 La Ligue internationale, 12 —16. 1.
