Századok – 1973

Folyóiratszemle - Dudzinszkaja Je. A.: Burzsoá tendenciák a szlavofilek elméletében és gyakorlatában 172/I

172 FOI /ÓIRATSZEMI.E 33 kereskedő élt, közülük 21 az 1771-es összeírásban is szerepel, vagyonuk összesen 402 ООО forintot tett ki. Az 1771-es összeírás egyébként valamennyi kereskedőre kiterjedt, de a pravoszlávokat külön kezelte, ezek nagy részét lehet balkáni származásúnak tekinteni. A tekintélyes vagyonnal rendelkezők mellett azonban a zöme csak csekély vagyonú voltr ahogy arról a szerző ugyancsak részletes kimutatásokat közöl. Arad megyében pl. a kereskedők 58,5%-a legfeljebb 100 forinttal rendelkezett, Bács megyében ezek aránya 35,5% és a 100 — 500 forintos vagyonúaké is 33,5%. A jövedelmek egy részét Magyarországon is befektették, így tudunk néhány manufaktúra-alapítási kísérletről vagy ténylegesen működő manufaktúráról, az adatok azonban igen gyérek. A fennmaradt végrendeletekből az látszik, hogy tekintélyes összegeket költöttek saját kolóniáik templomaira és iskoláira. A pénz zömét mégis hazavitték, alkalmasint a miskolci „görög" kereskedők pénzén épültek Moszkopolisz külföldi utazók által is emlegetett szép házai. (Études Balkaniques VIII. 1972. 3. szám, 50—70. I.) N. Je. A. Dudzinszkaja: Burzsoá tendenciák а szlavofilek elméletében és gyakorlatában А XIX. század középső harmada fontos korszak az orosz társadalmi-politikai gondolkodás történetében. A társadalmi viszonyok átalakuló, átmeneti jellege gazdagabbá, színesebbé tette a társadalmi-politikai gondolkodás skáláját és az egyes „színek" közötti határok is elmosódtak. Ezzel magyarázható, hogy a szovjet történetírásnak a szlavofilekről adott értékelése módosulásokat szenvedett az idők folyamán. Az alaposabb, körültekintőbb kutatások mind több oldalát világítják meg ennek az irányzatnak, s Dudzinszkaja már a burzsoá jellegű elemek rendszerezésére tesz kísérletet. Cikke bevezetőjében a kérdés historiográfiáját tekinti át. Idéz olyan értékeléseket, amelyek szerint az orosz nemesség liberalizmusa a szlavofileknél kifejezetten burzsoá-nemzeti jelleggel birt. Elsősorban Sz. Sz. Dmitrijev vélekedett úgy a két világháború közötti időszakban, hogy társadalmi helyzetüket tekintve a nemesi konzervativizmust jelentik, míg gazdaságitársadalmi nézeteikben sok a haladó elem. Ezt azzal bizonyította, hogy szerinte komoly szerepet játszottak az akkor legégetőbb gazdasági-társadalmi esemény, a jobbágyreform, kialakításában, amelyet ő burzsoá jellegűnek értékelt. A szovjet történettudomány kialakulása időszakában olyan vélemények is hangot kaptak, hogy ideológiai szempontból nem beszélhetünk a szlavofilek burzsoá jellegéről, de politikai gyakorlatuk a polgári fejlődés irányába hatott. Ezek a töprengő, első értékelési kísérletek azonban fokozatosan elhalkultak, s az 1930-as ós az 1950-es évek dereka közötti két évtizedben a szlavofilek reakciós, forradalom-ellenes voltát abszolutizálták a kutatók. A szerző szerint ez azért volt hibás közelítési mód, mert az 1861 előtti időszak sok irányzatát, árnyalatát — köztük a szlavofilizmust — nem lehet egyértelműen besorolni a reakciósság és a forradalmiság kategóriáiba. Az említett két évtizedben aztán kevés figyelmet is fordítottak a szlavofil nézetek részletes kutatására. Akik érintették ezt az irányzatot, azok vagy a gazdasági-társadalmi kérdések oldaláról közelítették meg, s ennek megfelelően nemcsak elítélően nyilatkoztak róluk (V. M. Stejn); vagy eszmei-politikai oldalról közelítették és reakciós-konzervatív jellegüket állították a középpontba (A. G. Gyementyev). Az 1950-es évek második felétől — még mindig csak érintőlegesen — árnyaltabb értékelésekkel is találkozhatunk. S. M. Levin leningrádi kutató 1958-ban publikált munkája — igaz, még óvatosan —, de liberális elemeket mutatott ki a szlavofilek nézeteiben.