Századok – 1973
Folyóiratszemle - Marsina Richard: A szláv liturgiáért vívott harc Nagymorvaországban 166/I
FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK Richard Maraina: A szláv liturgiáért vívott harc Nagymorvaországban A IX. század második felében a nagymorva államban gyakorlatilag folytatott szláv liturgia pápai engedélyezésének kérdése a történetírás régóta vitatott problémája. A kutatók többsége az engedélyezés ténye mellett foglalt állást, kevesebben voltak azok, akik tagadták. Abban mindenki megegyezett, hogy valójában gyakorolták. A szerző a történeti háttér felvázolása után az okleveles anyag számbavétele alapján világítja meg a kérdést. A szláv apostolok küldését Rastislav fejedelem kérte, először a pápától, majd III. Mihály bizánci császártól. A kereszténység felvételére valószínűleg azért határozta el magát, mert az már annyira elterjedt a lakosság körében, hogy kiirtására nem lehetett gondolni. Valószínűleg már az avarok leverése utáni időpontban kezdett tért hódítani, a bajor (salzburgi) egyházmegye tevékenysége révén. Amikor Cirill és Metód 863-ban megjelentek a nagymorva államban és magukkal hozták a szláv nyelvre lefordított egyházi szövegeket, nyilván már találtak itt a bajor misszióhoz tartozó papokat, akik latin nyelven végezték a szertartásokat. Szláv nyelvű misét ekkor csak Cirill mondhatott, mert Metód még ekkor nem volt pap. Cirillnek sem volt egyházi iurisdictiója, tehát nem bírhatott rá mást az újítás alkalmazására. A két testvér tevékenysége ekkor főképp a keresztény tanok szláv nyelven való terjesztéséből állhatott. A 867 — 869 közti római tartózkodás után a helyzet megváltozott. Cirill ugyan meghalt Rómában, de Metód mint a pápa által felszentelt érsek tért vissza, vagyis egyházmegye élén állt, amely a nagymorva államon kívül Pribina, ill. később Kocel dunántúli fejedelemségére is kiterjedt, holott ez addig a salzburgi érsekség joghatósága alá tartozott. Ez tehát sértette a bajor egyház érdekeit, ezért is indult meg a harc. Ennek eredményeként Róma ugyan visszavonta Metód joghatóságának érvényességét Pannónia területére, érseki megbízatását viszont fenntartotta. A liturgikus nyelv vonatkozásában a fejedelem maga is ingadozott, a salzburgi érsekség éppen ezt támadta, mint a leggyengébb pontot. A pápa és a fejedelem számára viszont az egyházi joghatóság kérdése volt a lényeg. A 15 éven át folyó harc hét oklevélen keresztül követhető nyomon. 1. II. Adorján pápa 869-re keltezett ,Gloria in excelsis' levele, 2. VIII. János pápa 873. május 14. előtt kelt levele, 3. VIII. János 879 közepéről származó levele, 4. VIII. János 880 juniusából származó ,Industriae tuae' levele, 5. VIII. János másik, akkori vagy valamivel későbbi levele, 6. V. István pápa levele Svätoplukhoz 885 végéről, 7. V. István ugyanakkorról származó, Domokos püspök pápai legátushoz és társaihoz szóló levele. A 2— 4. oklevél mindenképpen hiteles, mert VIII. János regisztrumának töredékében maradt fenn. Az első (873-ból való) levél nem maradt fenn, csak elbeszélő forrás említi. Ez az első levél tiltja a szláv nyelvű istentiszteletet, épp így a 879-ből származó levél is. A 880-as, Svätoplukhoz írt levél Metód Rómába érkezése után kelt, nyilván az ő befolyása alatt. Ez a levél, óvatos fogalmazásban, hogy későbbi állásfoglalást ne tegyen lehetetlenné, valójában inkább csak megtűri a szláv liturgiát, kimondja, hogy a szláv nyelv hasz-
