Századok – 1973
Folyóiratszemle - Witt Ronald G.: A földesúr és a középkori gazdasági fellendülés Észak-Európában 1000–1250 167/I
FOLYÓIRATSZEMLE 167' nálata nem mond ellent az orthodoxiának, de kiköti, hogy az evangéliumot először latin, azután szláv nyelven kell felolvasni. A fogalmazás azért is bizonytalan, mert Metód ugyan alkalmasint meggyőzte a pápát a szláv igehirdetés fontosságáról, viszont ekkorra már a fejedelem nem ragaszkodott a szláv liturgiához. Ekkor szentelték a bajor Wichinget nyitrai püspökké, aki tehát mintegy Metód helyettese lett az egyházi szervezetben, és akiről köztudomású, hogy a szláv liturgia ellenzője volt. V. István két 885-ből származó levele ugyancsak hiteles, bár csak későbbi másolatokban maradt fenn. Ez a kettő már határozottan tiltja a szláv nyelv liturgiái használatát, pusztán annyit engedélyez, hogy az evangéliumot szláv nyelven is fel lehessen olvasni. VIII. János 880-ból származó levele (az 5. számú a fenti felsorolásban) Wiching hamisítványa, amit számos külső és belső ismérv egyaránt bizonyít. Az 1. számú, 869-es oklevél (Gloria in excelsis) vonatkozásában a szerző arra figyelmeztet, hogy ez csak a Cirill és Metód-legendákból ismeretes. Szlovén történészek újabban teljes hitelességét próbálják bizonyítani. A levél az ,Industriae tuae' oklevélhez hasonlóan megengedi, hogy az evangéliumot szláv nyelven is felolvassák, a szláv liturgia ellenzőit pedig kiközösítéssel sújtja. Ez az utóbbi mozzanat perdöntő a levél hamis volta mellett, hiszen ilyen határozott állásfoglalást egyik hiteles oklevélben sem láthatunk. A szerző úgy látja, hogy 869-ben II. Adorján csakugyan küldött valamilyen levelet, ennek szövegét azonban, éppen az ,Industriae tuae'-levél hatása alatt, meghamisították, eredeti tartalma alkalmasint más lehetett. Összegezve tehát az állapítható meg, hogy a nagymorva államban a latin és a szláv nyelvű liturgia párhuzamosan állt fenn, 879-ig a pápa tiltotta, 880-ban eltűrte, de 885-ben ismét határozottan tiltotta. Ebben a tilalomban Wiching sürgetése és Svätopluk állásfoglalása játszott eldöntő szerepet. (Studio, Historica Slovaca VII. 1972. 47-68. I.) N. Ronald в. Witt : A földesúr és a középkori gazdasági fellendülés Észak-Európában, 1000 — 1250 A szerző szavai szerint a középkori város és a vidék közötti viszony megítélésében még ma is az osztálykonfliktus régi liberális vagy marxista elemzése dominál. E szerint a város antifeudális intézmény, melynek kereskedői fenyegetik a csupán fogyasztó ós a pénzgazdálkodásra áttérni képtelen nemességet. E nézet legkövetkezetesebb képviselője Henri Pirenne volt, amikor kifejtette, hogy az új gazdasági viszonyok kihasználására csak a régi renddel szembenálló, kitaszított emberek voltak alkalmasak. Ha némi fenntartással is, de Marc Bloch is elfogadta, hogy a XIII. század végére a földesurak válságos helyzetükben zárt ós exkluzív, a városi kereskedőkkel szembenálló osztállyá alakultak (és fokozatosan pénzjáradékká változtatták jobbágyaik kötelezettségeit). Az újabb specialisták (pl. Georges Duby) megállapították a nemesség vállalkozói vonásainak megjelenését, de konklúzióikban visszatértek a válságba jutott nemességről szóló régi tézishez. Witt nem tagadja az osztálykonfliktus egyes elemeinek meglétét, de véleménye szerint a XIII. században a földbirtokosság sokkal sikeresebben alkalmazkodott a „kommercializálódó" gazdasági élethez, mint azt korábban feltételezték. Elsősorban mások kutatásait használja föl Pikardia, Anglia és Németalföld (tehát inkább Északnyugat- mint Észak-Európa, ahogy a címben szerepel) viszonyainak vizsgálatában, de
