Századok – 1973
Folyóiratszemle - Comte Béatrice: A Párizsi Kommün hatása az orosz forradalmi gondolkodás fejlődésére 1871 és 1917 között 1288/V–VI
1288 FOLVTÓIRATSZEMLE ban. A szó szoros értelmében nem léteztek korlátok az egyes társadalmi rétegek között, de a felemelkedés csak keveseknek sikerült, az egyes kategóriákra a megmerevedés tendenciája volt jellemző. (Revue Historique, 1972. ápr—jún. szám, 325—347. I.) B. Zs. Beatrice Comte: A Párizsi Kommün hatása az orosz forradalmi gondolkodás fejlődésére 1871 és 1917 között A szerző tanulmányában sokféle megközelítésben vizsgálja a megjelölt témát. Felvázolja tematikusan: miként vetődött fel a hatalom megragadásának, megőrzésének és gyakorlásának problematikája. Majd e tematikus kérdésköröket analizálja aszerint, hogy mint vallottak ezekről az orosz narodnyikok, marxisták ós anarchisták. Mindenekelőtt azonban aláhúzza, hogy a Kommün bizonyos fokig korszakváltást is hozott az orosz forradalmi mozgalmak történetében. Míg az 1860-as években a nihilizmus szemlélete volt a jellemző, az 1871 utáni korszakra tűnik fel az „igazi forradalmi" gondolkodás. Comte felidézi, hogy Csernisevszkij a legelsők között írt megértéssel a Kommünről (személyesen Delescluze-ről és Vermorelről nyilatkozott lelkesedéssel). Majd arról írt, hogy a forradalmi szocialista indítású munkásmozgalomban Bakunyin, Kropotkin, Lavrov és a marxista Blagoev-csoport egyaránt példaként tekintettek a Párizsi Kommünre. Valami újat, egy új korszak megvalósítását látták benne. Bakunyin úgy írt róla, mint amely bizonyítja, hogy az eszme magával ragadhatja a tömegeket. Kropotkin inkább a szociális elem robbanásszerűségót méltatta, a marxisták viszont azt kezdték vizsgálni, hogy a Kommün tanulságaiból milyen következtetéseket szűrhetnek le a későbbi munkásmozgalom hasznára. Erre a harmadik útra azonban valamennyi forradalmi csoportosulásnak rá kellett lépnie, s éppen itt támadtak új viták, elemzési különbségek. A viták első köre azt érintette, hogy milyen volt az 187l-es forradalom jellege. Selgunov egykori 1871-es írásában a szociális ellentétekből vezette le a forradalom kirobbanását. P. Lavrov, aki szemtanúként figyelhette meg a párizsi eseményeket, lényegében ezt a felfogást osztotta, aláhúzva, hogy „tudatosan vagy öntudatlanul, tökéletesen vagy tökéletlenül", de a kommün ennek a szociális forradalomnak a megvalósítására irányult. Az orosz kortársak még néhány érdekes megfigyelést tettek. Lissagaray és Vallès leírásai alapján mind Csernisevszkij, mind Bakunyin aláhúzták, milyen nagy szerepet játszottak a Kommün harcaiban a nők. Bakunyin ezt az alkalmat-összefüggést is megragadta, hogy a nők egyenjogúsítását követelménynek állítsa. Más korai narodnyik történetírók viszont arra utaltak, hogy a munkásság tulajdonképpen milyen keveset kapott a francia polgárságtól — ami forradalmi elégedetlenségének nyilvánvalóan egyik oka. Hiszen a nagy francia forradalomban csakúgy, mint 1848—49-ben, a külön munkásköveteléseket vórbefojtották. Az orosz forradalmárok nem feledkeztek meg a parasztságról sem — hiszen ez közelről érintette az ő feladataikat is. Nem véletlenül Utyin volt az egyike az Internacionálóban azoknak, akik a Kommün után az agrárlakosság megnyerését sürgették. Bakunyin szintén arról írt, hogy nem elégséges, ha csupán a városi tömegek ragadnak fegyvert, mivel „a parasztság közömbössége megfojthatja a forradalmat" — s egyúttal a forradalom permanenssé, egyetemessé tételét sürgette.
